Az Ø eredetileg Vainio techno iránti szerelmét hivatott kifejezni, és ezek a munkák szinte kivétel nélkül a saját kiadójánál jelennek meg. Annyira különlegesek, hogy egy időben a szakírók előszeretettel használták a sähkö techno jelzőt mindenre, ami a peremen helyezkedett el, és kísérletező hangnemben nyúlt a minimalhoz és az ambienthez. Mostanra már csak az utolsó két elem minősül lényeges Ø-összetevőnek: ahogy az életmű késői csúcspontjának tekintett Oleva esetében, úgy a mostani albumon is csendesen, lábdobok nélkül szólalnak meg Vainio kompozíciói, de ettől még korántsem válnak ingerszegénnyé. A jobbára hét és tíz perc közé belőtt opusokban egyszerre van ott a meghitt közelség és a monumentális ismeretlen kozmikus távolsága. A jeges ambient űrképeket egy-egy erős szubbal vagy rövidre húzott zajjal ellensúlyozza Vainio; a lemez sosem túl statikus, de heves mozgásba sem lendül. A békés, barátságos magány testesül itt meg az északi elektronikára jellemző félsötét tónusokkal. Egyedül, fejhallgatóval kell felfedezni ezt a lemezt, s a csillagok megfelelő együttállásával akár emberfeletti dolgokra is bukkanhatunk.
Sähkö, 2014
