könyv - ANDRZEJ STASIUK: KILENC

  • Kiss Noémi
  • 2009. május 7.

Zene

Stasiuk a kortárs lengyel irodalom méltán világhírű fenegyereke. De most megbotlott.
Stasiuk a kortárs lengyel irodalom méltán világhírû fenegyereke. De most megbotlott. Gyalogosként ismerhettük, aki szabadon jár-kel a világban, lényeges dolgokat vesz észre posztszoci betegségeinkrõl, és remek könyvekben tálalja ezeket. Persze olyan, mint egy ügyeletes. Menti, ami szerethetõ még a régi Európából - e szerepet nyugati kiadói is elõszeretettel játszatják vele, de jól van így.

A Kilenc valószínûleg nem lesz fõmû, bár sajnos elég átlátszó módon annak készült. A regény "alkatrészei" (szereplõ, narrátor, a halmozott jelzõk és a sztori is) gyengélkednek. Már a hõs sem túl érdekes figura, Pawel nõzik, melltartót, bugyit fogdos (van olyan oldal, ahol háromszor szerepel a szó!), lóg és keresi a kapaszkodókat. Csupa közhely, a szex unalmas macsóláz. A pia temeti a magányt. Varsóban vagyunk, a rendszerváltás után. Néhány frappáns dialógus erejéig az átmenet éveinek extrémül bizonytalan nyelvén beszélnek a szereplõk, de ennek sincs semmi lényeges következménye. Pawel minden lapon sodródik, és elég hamar kifullad a mondanivalója, belsõ monológjai önismétlések. Az elbeszélõ is rakoncátlan, madzagon rángatja a jeleneteket, egyiket a másik után, néha egészen összefüggéstelenül, nincs különbség, az egyik éppen olyan (gyenge), mint a másik.

Stasiuk ennek ellenére szimpatikus arc. Korábban megjelent könyveinek egyéni hangja feledtetni fogja ezt a mostani kuszát. Globalizált népi íróról van szó, aki elvonulva él a világtól a szlovák határ közelében. Miután bejárta Európa keleti felét és a Balkánt, izgalmasan vetette papírra gondolatait a peremen élõ emberek várakozásáról, reménytelenségérõl és semmittevésérõl, a kelet-európai cigány álmokról. (Kedvenc magyar kocsmája állítólag az "olasz nevû" italbolt.) Regénye helyett ezért is inkább úti esszéit ajánljuk: a Dukla (2004) és az Útban Babadagba (2006) történeteit, Körner Gábor kiváló fordításában.

Fordította: Körner Gábor. Magvetõ, 2009, 328 oldal, 2990 Ft

**

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.