könyv - ANDRZEJ STASIUK: KILENC

  • Kiss Noémi
  • 2009. május 7.

Zene

Stasiuk a kortárs lengyel irodalom méltán világhírű fenegyereke. De most megbotlott.
Stasiuk a kortárs lengyel irodalom méltán világhírû fenegyereke. De most megbotlott. Gyalogosként ismerhettük, aki szabadon jár-kel a világban, lényeges dolgokat vesz észre posztszoci betegségeinkrõl, és remek könyvekben tálalja ezeket. Persze olyan, mint egy ügyeletes. Menti, ami szerethetõ még a régi Európából - e szerepet nyugati kiadói is elõszeretettel játszatják vele, de jól van így.

A Kilenc valószínûleg nem lesz fõmû, bár sajnos elég átlátszó módon annak készült. A regény "alkatrészei" (szereplõ, narrátor, a halmozott jelzõk és a sztori is) gyengélkednek. Már a hõs sem túl érdekes figura, Pawel nõzik, melltartót, bugyit fogdos (van olyan oldal, ahol háromszor szerepel a szó!), lóg és keresi a kapaszkodókat. Csupa közhely, a szex unalmas macsóláz. A pia temeti a magányt. Varsóban vagyunk, a rendszerváltás után. Néhány frappáns dialógus erejéig az átmenet éveinek extrémül bizonytalan nyelvén beszélnek a szereplõk, de ennek sincs semmi lényeges következménye. Pawel minden lapon sodródik, és elég hamar kifullad a mondanivalója, belsõ monológjai önismétlések. Az elbeszélõ is rakoncátlan, madzagon rángatja a jeleneteket, egyiket a másik után, néha egészen összefüggéstelenül, nincs különbség, az egyik éppen olyan (gyenge), mint a másik.

Stasiuk ennek ellenére szimpatikus arc. Korábban megjelent könyveinek egyéni hangja feledtetni fogja ezt a mostani kuszát. Globalizált népi íróról van szó, aki elvonulva él a világtól a szlovák határ közelében. Miután bejárta Európa keleti felét és a Balkánt, izgalmasan vetette papírra gondolatait a peremen élõ emberek várakozásáról, reménytelenségérõl és semmittevésérõl, a kelet-európai cigány álmokról. (Kedvenc magyar kocsmája állítólag az "olasz nevû" italbolt.) Regénye helyett ezért is inkább úti esszéit ajánljuk: a Dukla (2004) és az Útban Babadagba (2006) történeteit, Körner Gábor kiváló fordításában.

Fordította: Körner Gábor. Magvetõ, 2009, 328 oldal, 2990 Ft

**

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.