Nem elõször fordul elõ az Akunyin rendezte orosz irodalmi mûtélben, hogy míg a fõszereplõ huhogó ponyvafantom marad, addig az õt körülvevõ alakok saját pecsenyéjüket sütögetve önálló életre kelnek. Ráadásul Eraszt Petrovics Fandorin, a viszonylag ritka orosz szuperhõsök e díszpéldánya rögtön a legelsõ oldalon el talál halálozni, s csak valahol az ötvenedik oldal tájékán éled újjá, azt is csak azért, mert nélküle mégiscsak bajos lenne elmesélni halálának elõzményeit. A mesélést a szemtanú, a majdnem mindent látó fõkomornyik végzi, akit egyáltalán nem nyûgöz le Fandorin fölényeskedõ szupermenkedése. Ami azt illeti, Akunyin sem törte magát brandépítõ hõse jellembéli finomhangolásával: egy friss forradás eredete - ennyi az erre az epizódra jutó pluszinformáció.
Fandorint gaz apja irodalmi kényszermunkára ítélte; fát vágat vele, kizárólag a nyomozati rész (a világ legelvetemültebb bûnözõje elrabolja a cári unokaöcsöt), a ponyvaszál elõmozdítására használja. A lakáj viszont mindeközben kíméletlenül szervíroz, s míg bele nem csöppen a nyomozásba, páratlan megfigyeléseket tesz a cári apákról és fiúkról, hidegekrõl és melegekrõl, s úgy általában, a cároknak és a franciának mint világnyelvnek egyaránt leáldozó korszellemérõl.
- köves -
Fordította Bagi Ibolya. Európa, 2009, 421 oldal, 2900 Ft
*** és fél
