könyv - CHARLES BUKOWSKI: A KEZDÕ

  • - kolozsil -
  • 2009. február 5.

Zene

Az angol cím (Ham on Rye - egy primitív szendvics neve) elárulja, hogy Bukowski Salinger orrára akart fricskát nyomni: a magyarul A kezdő címen megjelent regénye hardcore Zabhegyező. Hőse egy fiatalember, természetesen Charles Bukowski állandó alteregója, Henry Chianski, de - noha ez a mű is hősének férfivá érését, magára találását hivatott bemutatni, és az első mondatok közt sem nehéz összefüggést találni - Bukowski könyvéből hiányzik Salinger okoskodása és hitbuzgalma is.
Az angol cím (Ham on Rye - egy primitív szendvics neve) elárulja, hogy Bukowski Salinger orrára akart fricskát nyomni: a magyarul A kezdõ címen megjelent regénye hardcore Zabhegyezõ. Hõse egy fiatalember, természetesen Charles Bukowski állandó alteregója, Henry Chianski, de - noha ez a mû is hõsének férfivá érését, magára találását hivatott bemutatni, és az elsõ mondatok közt sem nehéz összefüggést találni - Bukowski könyvébõl hiányzik Salinger okoskodása és hitbuzgalma is. Olyan, mintha azért írta volna, hogy odalökje: nesze, J. D., itt van, egyél: ez egy igazi és igaz történet a valódi Amerikáról, arról, amit te még hírbõl sem ismersz. Ha tudni akarod, hogy él és mit gondol egy kamasz, akkor ezt olvassad. A könyv persze sosem lett volna Amerikában kötelezõ olvasmány, már csak - nem mesterkélten, hanem ütõsen - nyers stílusa miatt sem. De valószínûleg maga Bukowski ijedt volna meg a legjobban, ha az lett volna belõle. A könyv hangulata és története a Larry Clark-filmeket, különösen a Ken Parkot idézi. Akárcsak más Bukowski-regények, tulajdonképpen ez is novellák sora, laza epizódokból lett összefércelve: Bukowskit - szemben Salingerrel - sosem érdekelte a szerkezet. Az epizódok közt akadnak szórakoztatóbbak és laposak, s vannak közöttük jól és csapnivalóan rosszul megírt részek is. Bukowski fenomenális, igazi paraszthumorú novelláit idézi az a rész, amikor kis hõsünk és barátja repülõnapra megy, és látnak egy lezuhanó repülõt, egy szörnyethalt ejtõernyõst és egy pinát. Bukowski az amerikai népi író. Nem csak szájhõs, de elképesztõen agresszív is: lenéz mindenkit, a nácikat ugyanúgy, mint az amerikai középosztálybelieket. E könyvbõl és fõhõsébõl szinte teljesen hiányzik a szeretet.

A magyar kiadásban sajnos túl sok a nyomdahiba, Pritz Péter fordítása ellenben ismét kiváló: tisztán halljuk Bukowski nyers, kötekedõ hangját.

Fordította Pritz Péter. Cartaphilus, 2008, 368 oldal, 3300 Ft

****

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.