Ugyanis a Mediciek uralta Firenzében nem árt, ha kiismerjük magunkat a politikai és vallási viszonyok, a kereskedelem és a divatok terén, illetve mindenképp kerüljük el a Ponte Vecchio közepén tátongó lyukat, melybe a hentesek borítják a belsõségeket. Megtudhatjuk továbbá, hogy hol szállhatunk meg, kivel, mi módon érdemes jóban lenni, ha nem akarunk konfrontálódni a helyi erõkkel, vagy azt, hogy ha gyarló gyönyörökre vágyunk, látogassunk misére, ahol a kurtizánok kelletik magukat, s hogy jobban járunk, ha nem fizetünk a kuruzslóknak, hogy epekövünket mézbõl és koshereszõrbõl készült kenõccsel gyógyítsa.
Ha a fent vázolt futurisztikus esemény mégsem következne be, FitzRoy könyvét akkor is érdemes beszerezni, hiszen az útikönyvek stílusában megírt kultúrkalauz olyan közel hozza a XV. századi Firenzét, hogy szinte belélegezzük a várost. A Porta San Gallo vendéglõben a húsleves, a sáfrányos fácán és a fûszeres vajas tészta illatát; a várost átszelõ Arno folyó színét megfestõ szemét, állati dögök, tannin és festék bûzét. Halljuk a pénzváltók érméinek csengését; a lovas kocsik lármáját, ahogy a szûk utcákban a hang - hatalmas zajt csapva - visszaverõdik a házfalakról; az önkínzó flagellánsok ostorcsapásait; a kockázó és kártyázó férfiak éjszakai zsivaját, s a szemtelenül pletykáló cselédlányokat, ahogy gazdáik legféltettebb titkait beszélik ki egymásnak.
Közel hozni a kultúrát, tapinthatóvá tenni a történelmet. Ez a Reneszánsz Firenze... legnagyobb érdeme, akárcsak a sorozat korábbi - Athénba, Rómába és Londonba kalauzoló - kiadványainál.
Fordította: Jutai Péter. Scolar, 2011, 144 oldal, 3850 Ft
*****
