A temetkezési vállalkozó ajtaján egy cetli (akasztásra mentem), a rendõrbírói iroda nyitva, de a bent lévõk épp verekszenek, a bírósági épület elõtt buli: hármas akasztásra vár a tömeg. Alighanem a Vadnyugaton járunk, azért ilyen ismerõs minden. A kocsmát, köszönjük, önerõbõl is elképzeljük, csak ez az elbeszélõi hang, ez ne lenne olyan szokatlanul vadnyugatiatlan! Tán csak nem egy vénlány emlékszik itt vissza koravén lánysága egyszeri nagy kalandjára? De bizony, õ lesz az: Charles Portis vadnyugati regényében (melyet a Coenek filmfeldolgozása hozott vissza a könyvtudatba) nem egy revolverhõs rúgja be a saloonajtót, hanem egy életrevaló leányzó lépi át ellentmondást nem tûrõen az elbeszélés küszöbét. Csókolom, Mattie Ross vagyok, 14 múltam, és a papám gyilkosát keresem. A keresésben egy piperkõc texasi ranger és egy szilajnak mondott félszemû rendõrbíró van e kamasznak tûnõ, kis testû erõszakszervezet segítségére. Mattie akaratával szemben nincs esélyük, de mint Hacsek és Sajó, jól elvannak. Komikusan bántják egymást, de mint mindenki más ezen a tájon, bármikor készek embert ölni. Elég nagy hibaszázalékkal találnak csak célba, de folyamatosan keltik önmaguk legendáját, s végül nem úszhatják meg, hogy maguk is valami legendásra ne vetemedjenek.
Sokan sokféle kísérletet tettek az utolsó, majd az utolsó utáni elsõ western megalkotására, de olyat, hogy egy regényen belül valaki egyszerre gáncsolja és ápolja a legendát, nos, e csodás kettõsbeszéd eddig csak keveseknek, de Portisnak biztosan sikerült. A végére néhány emlékezetes lóval és lovassal gazdagodik a legendatár, és két mérlegképes vénlánnyal: egy akarnok kamasszal, aki elõtt még ott az élet, és egy visszaemlékezõ öregecskével, akinek minden már csak könyvelési tétel, s aki úgy õrzi élete egyetlen kalandját, mint sosem használt stafírungját.
Fordította: Polyák Béla. Cartaphilus, 2011, 189 oldal, 2900 Ft
*****
