Csányi regénye mítosz, utópia és realista ábrázolás elképesztõen egyedi szõttese, a legsötétebb szatírától az óvatosan tanító hangvételig mindent megtalálunk benne, s a mûfajokat olyan sikeresen vegyíti, hogy a könyv végén természetesnek hat, hogy parabolisztikusság, életszeretet és maró pesszimizmus egyszerre uralkodó utóízek.
A mítoszt teljes kreatív gátlástalansággal használja fel: a Minótauroszt Pasziphaé királynõ perverziói számára egy alku keretében alkotja meg Daidalosz, Thészeuszból anarchista forradalmár lesz, aki az egyre élhetetlenebbre növõ Labirintosz metropolis központi hatalma ellen tör. Az idõ linearitásának felbontását többek között Isten szólama végzi el, aki mindvégig kommentálja magában a történteket, s közben arra is rájön, hogy létezése az emberi elmék létének függvénye, de ez láthatólag nem nagyon zavarja. Az átgyúrt alapanyagba tökéletesen illeszkednek Csányi saját találmányai, mint például Escher manó, aki azonnal megjelenik, amint egy kis kentaur geometriai agytornát kezd végezni.
Ráció (alias Racika), Daidalosz kedvenc találmánya indítja útjára Labirintosz utópiáját, s lesz merénylet áldozata a város végnapjaiban, amikor bebizonyosodnak Isten meglátásai, hogy "a ráció csak eszköz, célotok meg nincsen"; tõle akar Ikarosz (és persze szerelme is) szabadulni egy végsõ kísérlet során, amelyben apja teleportálja egy lakható bolygóra, hátha sikerül az egészet újrakezdeni. Hogy sikerül-e, az nem derül ki, de reméljük a legjobbakat, már csak Isten érdekében is...
Kalligram, 2011, 368 oldal, 2900 Ft
*****
