A sikerszerzõ sokadik thrillere úgy indul, mint egy hollywoodi B film. És úgy folytatódik, hogy az elsõ mellé becsatlakozik egy második B film. Képzelhetik, mi minden van itt, álruhák sokasága, ellopott õsnyomtatvány (ez amerikai viszonylatban 1640-tõl értendõ), csekkhamisítás, felgyújtott házban az áldozat fejére ejtett kolerás tégla. A fõ likvidátor rögtön az elsõ lapon oda nyilatkozik, hogy az akció elsõ számú szabálya az egyszerûség. Ezért sportruházatot ölt, fölé rendõregyenruhát, arra pedig munkásoverallt, hogy egy üres épületbõl lelõje a szemközti ház ablakához terelt célszemélyt, majd alig öt gépjármûvet és a hozzájuk tartozó segéderõket igénybe véve, egy megrendezett autós üldözést követõen labradorral kocogó személyként hagyja el a helyszínt. Az izgalmak efféle halmozása lehet bájos egy mûkedvelõ esetében, rutinos szerzõnél viszont azt hivatott elkenni, hogy a figurái laposak, a története klisékbõl épült, szövegformálása igénytelen. Nincs ez másképp Baldaccinál sem - két megszorítással. Az egyik a sorozatjelleg: a hõsök egy kitüntetett csoportja, a Teve Klubba tömörült öregfiúk már régi ismerõsei a ciklus hûséges olvasóinak, akikkel mindig jó újra találkozni. A másik a nagypolitikai keretezés, ami jó kis összeesküvés-elméletekre ad lehetõséget.
A kettes számú B film egy szemérmetlenül közhelyes kaszinói svindli; nincs az a könyvkiadó, nincs az a szegénysori producer, akinek ezt a témát még el lehetne sózni. Ennél erõsebb a fõszál az ilyen-olyan titkosszolgálatok bitangjaival, akik nemcsak a hazát árulják jó pénzért az ellenségnek, de számolatlanul likvidálnak mindenkit, ha akadályozza az üzletmenetet.
A kétes kezdet után utazósebességre kapcsol a sztori, s megyünk vele a végkifejletig, amiben egymást érik a csavarok, mégsem tudják feledtetni a kiábrándító megoldást.
Fordította: Komáromy Rudolf.Európa, 2010, 459 oldal, 3500 Ft
***
