"Képtelenség valami véglegeset mondani Jeruzsálemrõl" - szögezi le Shaw az 1949-ben, a The New Yorker és a Holiday magazin megbízásából írott riportjainak egyikében. S nem is törekszik a véglegességre - épp ellenkezõleg. Írásai felvételek egy végtelenül egyedi pillanatról: arról, amikor egyszer csak új állam alakul, amikor hosszú idõ óta elõször van béke, amikor épp befejezték az elsõ nagy háborút, s épp csak kivonultak az angolok. Egy országról, aminek golyózápor tépte falai között vagy új városok épülnek, vagy a régi, romosakban élik az életüket a lakók. Ahol minden épp most indul el, a mezõgazdasági termeléstõl bárminemû stabilizációs folyamatig. Mindez persze hogy nem végleges - inkább megismételhetetlen. Ez teszi különlegessé Shaw objektivitásra törekvõ (de azért lelkes) riport-esszé keverékeit a függetlenség napjáról, Tel-Avivról, Jeruzsálemrõl és a galileai kibucokról - s nem a szerzõ stílusa. Hiszen az nem túl magával ragadó; sem akkor, amikor az újságírói tárgyilagosságot ötvözi a személyes hanggal, sem akkor, amikor a szellemeskedést. Hangulatfestõ ereje azonban még így is erõs - pláne, mivel a szöveget kiegészíti a világ egyik legjobb fotósának 94 képe is, legyenek azok akár a hétköznapokat dokumentáló, témájuk miatt érdekes, akár zseniálisan elkapott, bármilyen riportnál többet mesélõ felvételek.
Az Izraeli riportok a harmadik magyarul megjelent kötet a Robert Capa-sorozatban egy háborús memoár és egy orosz útinapló után - a fotós ezúttal Shaw-val utazott, de tõle függetlenül fotózott, mégis ugyanazt dokumentálják mindketten: a már említett megismételhetetlenséget, és egy semmihez sem hasonlítható életérzést, amit senki nem élhet át addig, amíg nem emigrált egy háború dúlta, sivatagos, félig lerombolt országba - önszántából, mélyen gyökerezõ optimizmussal. Hogy mindebbõl mégis átjön valami, alighanem a kötet legnagyobb erõssége.
Fordította: Résch Éva. Park, 2009, 144 oldal, 4900 Ft
****
