könyv - IRWIN SHAW-ROBERT CAPA: IZRAELI RIPORTOK

  • Kovács Bálint
  • 2010. június 3.

Zene

"Képtelenség valami véglegeset mondani Jeruzsálemről" - szögezi le Shaw az 1949-ben, a The New Yorker és a Holiday magazin megbízásából írott riportjainak egyikében. S nem is törekszik a véglegességre - épp ellenkezőleg.
"Képtelenség valami véglegeset mondani Jeruzsálemrõl" - szögezi le Shaw az 1949-ben, a The New Yorker és a Holiday magazin megbízásából írott riportjainak egyikében. S nem is törekszik a véglegességre - épp ellenkezõleg. Írásai felvételek egy végtelenül egyedi pillanatról: arról, amikor egyszer csak új állam alakul, amikor hosszú idõ óta elõször van béke, amikor épp befejezték az elsõ nagy háborút, s épp csak kivonultak az angolok. Egy országról, aminek golyózápor tépte falai között vagy új városok épülnek, vagy a régi, romosakban élik az életüket a lakók. Ahol minden épp most indul el, a mezõgazdasági termeléstõl bárminemû stabilizációs folyamatig. Mindez persze hogy nem végleges - inkább megismételhetetlen. Ez teszi különlegessé Shaw objektivitásra törekvõ (de azért lelkes) riport-esszé keverékeit a függetlenség napjáról, Tel-Avivról, Jeruzsálemrõl és a galileai kibucokról - s nem a szerzõ stílusa. Hiszen az nem túl magával ragadó; sem akkor, amikor az újságírói tárgyilagosságot ötvözi a személyes hanggal, sem akkor, amikor a szellemeskedést. Hangulatfestõ ereje azonban még így is erõs - pláne, mivel a szöveget kiegészíti a világ egyik legjobb fotósának 94 képe is, legyenek azok akár a hétköznapokat dokumentáló, témájuk miatt érdekes, akár zseniálisan elkapott, bármilyen riportnál többet mesélõ felvételek.

Az Izraeli riportok a harmadik magyarul megjelent kötet a Robert Capa-sorozatban egy háborús memoár és egy orosz útinapló után - a fotós ezúttal Shaw-val utazott, de tõle függetlenül fotózott, mégis ugyanazt dokumentálják mindketten: a már említett megismételhetetlenséget, és egy semmihez sem hasonlítható életérzést, amit senki nem élhet át addig, amíg nem emigrált egy háború dúlta, sivatagos, félig lerombolt országba - önszántából, mélyen gyökerezõ optimizmussal. Hogy mindebbõl mégis átjön valami, alighanem a kötet legnagyobb erõssége.

Fordította: Résch Éva. Park, 2009, 144 oldal, 4900 Ft

****

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.