könyv - MIKLYA ANNA: ELOLDOZÁS

  • Kovács Bálint
  • 2010. július 1.

Zene

A huszonhárom éves Miklya Anna első (kis)regényének szereplői valahol félúton járnak a Bret Easton Ellis-i "nullánál is kevesebb" generáció alkoholgőzös, pótcselekvésként szeretkező tagjai és Németh László valamelyik lélektani regényének figurái között - s az egyveleg, hangozzék bár annak, korántsem furcsa, sokkal inkább ismerős: nem elsősorban más regényekből, inkább a pesti romkocsmákból. Hogy az egyik hangulatot plasztikus leírás jeleníti meg, a következőt viszont egy marokra fogott vodkásüveg, tekinthető biztonsági játéknak - de a hitelességre törekvésnek is. Az Eloldozás egy furcsa, soha ki nem mondott, mégis igen mély plátói szerelem története, és néhány másik, testileg igen, de érzelmileg be nem teljesedhető kapcsolaté; a szeretett férfi halálának feldolgozásáé, feldolgozhatatlanságáé.
A huszonhárom éves Miklya Anna elsõ (kis)regényének szereplõi valahol félúton járnak a Bret Easton Ellis-i "nullánál is kevesebb" generáció alkoholgõzös, pótcselekvésként szeretkezõ tagjai és Németh László valamelyik lélektani regényének figurái között - s az egyveleg, hangozzék bár annak, korántsem furcsa, sokkal inkább ismerõs: nem elsõsorban más regényekbõl, inkább a pesti romkocsmákból. Hogy az egyik hangulatot plasztikus leírás jeleníti meg, a következõt viszont egy marokra fogott vodkásüveg, tekinthetõ biztonsági játéknak - de a hitelességre törekvésnek is.

Az Eloldozás egy furcsa, soha ki nem mondott, mégis igen mély plátói szerelem története, és néhány másik, testileg igen, de érzelmileg be nem teljesedhetõ kapcsolaté; a szeretett férfi halálának feldolgozásáé, feldolgozhatatlanságáé. Az elbeszélõ viszonyai - mind a balesetben meghalt Csicsivel, mind a másik két partnerrel - soha nem hétköznapiak, folyamatos változásuk egyfajta vibrálást ad a szövegnek, mely e feszültségtõl is olvastatja magát - mindabban a másfél órában, amíg véget nem ér a 130 oldal. A - jobb szó híján - plátói viszony önmagában is megáll különlegessége miatt, magyarázatot nem követel, de amikor az utolsó oldalon kiderül, hogy oka van ennek is, az mégis letaglóz.

Miklya Anna visszaemlékezésszerûen, emlékdarabokból rakja össze elbeszélõje életét, látszólag csapongva, valójában mégis lineárisan építkezve. A fel-felbukkanó gyerekkori, kamaszkori történetek sokszor egészen kiválóak (mint a két hetet késõ menstruáció miatt legjobb barátnõkké kovácsolódó lányoké), viszont az arányok nincsenek tökéletesen eltalálva a legfontosabb, a fontos, a nem túl fontos, de érdekes és a szövegtestbõl némiképp kilógó, magáról a könyv írásáról szóló mozaikdarabok között. A sûrû szöveg elbírta volna, hogy a fontosabb szálak még jobb kibontásával akár másfélszer ekkorára duzzadjon a terjedelem.

Jelenkor, 2010, 136 oldal, 1900 Ft

****

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.