könyv - ROSS MACDONALD: A FÚRIÁK

  • Nagy V. Gergõ
  • 2010. augusztus 19.

Zene

"A baj csak az veled, mondtam magamban, hogy mindig megfordítod a képeslapot, és elolvasod az üzenetet. Amit láthatatlan tintával, vérrel és könnyel írnak." Ekképp filozofál Lew Archer hetedik (1958-as keltezésű) nyomozása során egy szépséges, horgászokkal pettyezett tengerpartot szemlélve, s keserű önvádjával tevékenysége lényegéről vall.
"A baj csak az veled, mondtam magamban, hogy mindig megfordítod a képeslapot, és elolvasod az üzenetet. Amit láthatatlan tintával, vérrel és könnyel írnak." Ekképp filozofál Lew Archer hetedik (1958-as keltezésû) nyomozása során egy szépséges, horgászokkal pettyezett tengerpartot szemlélve, s keserû önvádjával tevékenysége lényegérõl vall. Utóvégre a hard-boiled krimik leghumánusabb privát kopója rendre a sötétebbik oldalát keresi a múlt század közepi Dél-Kaliforniának, és ahol más strandlehetõséget vagy nyugodt luxust lát, õ javarészt konspirációt vagy bûnnyomot orront. Mindezt persze folyvást változó megbízók (itt éppen egy menekülõ õrült), ám valójában az igazságérzet, s némi társadalmi realizmus nevében - a napsugaras idill mögött pedig újra és újra hitellel tûnik fel a nagy pénzre áhítozók vad romlottsága.

A fúriák egyenesen görög tragédiákba illõ bûnökrõl szól, elvégre egy ödipális bajokkal megvert családi villában járunk, ahol az örökség vonzása immár a fél família haláláért felelõs. Korrupt, perverz seriff, megborult, gyerekgyilkossággal kacérkodó feleség, kitikkadt heroinista vagy teológia szakról kiugrott elmebeteg - efféléket faggat a lankadatlan detektív, ámde hogy ki is a legfõbb mozgatója az eseményeknek, az a jól ismert szokásrend szerint az utolsó (s talán még a tapasztaltabb zsánerkedvelõk számára is meghökkentõ) pillanatig kétséges marad.

A szellemi izgalmakon túl a keretként szolgáló, egyre élesedõ hajszaszituáció szavatolja a feszültséget - ilyenformán MacDonald regénye könnyen bizonyulhat letehetetlen olvasmánynak. Még azzal együtt is, hogy nyelvi erõ tekintetében - véljük, Ross Károly fordításától függetlenül - a sorozat gyengébb darabjai közül való.

Fordította: Ross Károly. Európa, 2010, 343 oldal, 2500 Ft

****

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.