könyv - ROSS MACDONALD: A FÚRIÁK

  • Nagy V. Gergõ
  • 2010. augusztus 19.

Zene

"A baj csak az veled, mondtam magamban, hogy mindig megfordítod a képeslapot, és elolvasod az üzenetet. Amit láthatatlan tintával, vérrel és könnyel írnak." Ekképp filozofál Lew Archer hetedik (1958-as keltezésű) nyomozása során egy szépséges, horgászokkal pettyezett tengerpartot szemlélve, s keserű önvádjával tevékenysége lényegéről vall.
"A baj csak az veled, mondtam magamban, hogy mindig megfordítod a képeslapot, és elolvasod az üzenetet. Amit láthatatlan tintával, vérrel és könnyel írnak." Ekképp filozofál Lew Archer hetedik (1958-as keltezésû) nyomozása során egy szépséges, horgászokkal pettyezett tengerpartot szemlélve, s keserû önvádjával tevékenysége lényegérõl vall. Utóvégre a hard-boiled krimik leghumánusabb privát kopója rendre a sötétebbik oldalát keresi a múlt század közepi Dél-Kaliforniának, és ahol más strandlehetõséget vagy nyugodt luxust lát, õ javarészt konspirációt vagy bûnnyomot orront. Mindezt persze folyvást változó megbízók (itt éppen egy menekülõ õrült), ám valójában az igazságérzet, s némi társadalmi realizmus nevében - a napsugaras idill mögött pedig újra és újra hitellel tûnik fel a nagy pénzre áhítozók vad romlottsága.

A fúriák egyenesen görög tragédiákba illõ bûnökrõl szól, elvégre egy ödipális bajokkal megvert családi villában járunk, ahol az örökség vonzása immár a fél família haláláért felelõs. Korrupt, perverz seriff, megborult, gyerekgyilkossággal kacérkodó feleség, kitikkadt heroinista vagy teológia szakról kiugrott elmebeteg - efféléket faggat a lankadatlan detektív, ámde hogy ki is a legfõbb mozgatója az eseményeknek, az a jól ismert szokásrend szerint az utolsó (s talán még a tapasztaltabb zsánerkedvelõk számára is meghökkentõ) pillanatig kétséges marad.

A szellemi izgalmakon túl a keretként szolgáló, egyre élesedõ hajszaszituáció szavatolja a feszültséget - ilyenformán MacDonald regénye könnyen bizonyulhat letehetetlen olvasmánynak. Még azzal együtt is, hogy nyelvi erõ tekintetében - véljük, Ross Károly fordításától függetlenül - a sorozat gyengébb darabjai közül való.

Fordította: Ross Károly. Európa, 2010, 343 oldal, 2500 Ft

****

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.