könyv - ROSS MACDONALD: A FÚRIÁK

  • Nagy V. Gergõ
  • 2010. augusztus 19.

Zene

"A baj csak az veled, mondtam magamban, hogy mindig megfordítod a képeslapot, és elolvasod az üzenetet. Amit láthatatlan tintával, vérrel és könnyel írnak." Ekképp filozofál Lew Archer hetedik (1958-as keltezésű) nyomozása során egy szépséges, horgászokkal pettyezett tengerpartot szemlélve, s keserű önvádjával tevékenysége lényegéről vall.
"A baj csak az veled, mondtam magamban, hogy mindig megfordítod a képeslapot, és elolvasod az üzenetet. Amit láthatatlan tintával, vérrel és könnyel írnak." Ekképp filozofál Lew Archer hetedik (1958-as keltezésû) nyomozása során egy szépséges, horgászokkal pettyezett tengerpartot szemlélve, s keserû önvádjával tevékenysége lényegérõl vall. Utóvégre a hard-boiled krimik leghumánusabb privát kopója rendre a sötétebbik oldalát keresi a múlt század közepi Dél-Kaliforniának, és ahol más strandlehetõséget vagy nyugodt luxust lát, õ javarészt konspirációt vagy bûnnyomot orront. Mindezt persze folyvást változó megbízók (itt éppen egy menekülõ õrült), ám valójában az igazságérzet, s némi társadalmi realizmus nevében - a napsugaras idill mögött pedig újra és újra hitellel tûnik fel a nagy pénzre áhítozók vad romlottsága.

A fúriák egyenesen görög tragédiákba illõ bûnökrõl szól, elvégre egy ödipális bajokkal megvert családi villában járunk, ahol az örökség vonzása immár a fél família haláláért felelõs. Korrupt, perverz seriff, megborult, gyerekgyilkossággal kacérkodó feleség, kitikkadt heroinista vagy teológia szakról kiugrott elmebeteg - efféléket faggat a lankadatlan detektív, ámde hogy ki is a legfõbb mozgatója az eseményeknek, az a jól ismert szokásrend szerint az utolsó (s talán még a tapasztaltabb zsánerkedvelõk számára is meghökkentõ) pillanatig kétséges marad.

A szellemi izgalmakon túl a keretként szolgáló, egyre élesedõ hajszaszituáció szavatolja a feszültséget - ilyenformán MacDonald regénye könnyen bizonyulhat letehetetlen olvasmánynak. Még azzal együtt is, hogy nyelvi erõ tekintetében - véljük, Ross Károly fordításától függetlenül - a sorozat gyengébb darabjai közül való.

Fordította: Ross Károly. Európa, 2010, 343 oldal, 2500 Ft

****

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.