Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap

könyv - WELLS TOWER: ELPUSZTÍTVA, FELPERZSELVE

  • - kolozsil -
  • 2010. július 29.

Zene

Nem egyszer esett már meg velem, hogy a fordító miatt vettem meg egy könyvet, és ritkán lőttem mellé. Wells Tower neve nem sokat mondott, bár aránylag rendszeresen kattintok rá a New Yorker (ahol a szerző többször is publikált) weboldalára.
Nem egyszer esett már meg velem, hogy a fordító miatt vettem meg egy könyvet, és ritkán lõttem mellé. Wells Tower neve nem sokat mondott, bár aránylag rendszeresen kattintok rá a New Yorker (ahol a szerzõ többször is publikált) weboldalára. M. Nagy Miklós neve viszont elég garancia arra, hogy Tower nemcsak egy felkapott firkász, hanem olyasvalaki, akire valóban érdemes figyelni. De hogy ennyire jó szerzõrõl van szó, ez szinte letaglózott. Ördögi ügyességgel alkot metaforákat, párbeszédei hûvösek, elegánsak. Mindegyik novellája kesernyés, egyiknek sincs abszolút gyõztese, és olyan kegyetlen mondatok vannak benne, mint például: "megettem volna a kiscsávót - mondja egy szerelõ -, hogy érezzem annak az ízét, ahonnan kijött".

A történetek sosem futnak ki poénra, befejezésük nem lezárás, inkább csak elvágás. Mintha egy, a hõsei sorsát befolyásoló nap egyetlen kicsinyke részletét vágná ki Tower, majd írná le kíméletlenül pontosan. A Leopárdban (ez a legjobb novella) egy kissé gátlásos kamaszlány ég be kecses, balett-táncos barátnõje elõtt, majd tõle menekülve egy veszélyesen kiégett ürge karjaiban találja magát. Élete legroszszabb napján családja boldogtalan tagjai is elõkerülnek. Az alakok leírása olyan intenzív, hogy a fiatal férfitõl tartani kezdünk, bár tulajdonképpen nincs okunk rá. A sorsfordító pillanatok kiélesednek: Tower leírásai igen plasztikusak, jellemrajzai pedig legalább olyan jók, mint Alice Munrónál vagy Updike-nál. És ha már náluk tartunk: nyelve éles, mint az elõbbinek, és olyan megértõ tud lenni, mint az utóbbi. Olyan érzés kicsit, mint amikor Bret Easton Ellis elsõ könyvét olvastuk: az amerikai próza meghatározó alakja lehet ez a még csak 37 éves kanadai fiú.

Fordította: M. Nagy Miklós. Európa, 2010, 280 oldal, 2200 Ft

*****

Előző cikk a rovatban kiállítás - ERKEL FERENC AZ OPERASZÍNPADON
Következő cikk a rovatban Könyv - "Idő kerül a Szóba" - Borbély Szilárd: A Testhez

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Belpol

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Kritika

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

Kritika

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

Kritika

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

Kritika

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

Kritika

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.