Erkel szülõvárosa rendesen kerek évforduló híján is buzgó kegyelettel ápolja a zeneszerzõ emlékezetét, ám idén mintha valóban minden Erkel Ferencrõl szólna Gyulán. Így hát a jófajta lokálpatrióta büszkeség és a bicentenáriumnak méltán kijáró gondos figyelem együttes jelenléte jellemzi azt a szolid kivitelezésû, azonban jócskán kiadós tárlatot is, amely most plakátok, díszlet- és jelmeztervek, valamint elkészült jelmezek egybegyûjtésével kínál áttekintést Erkel operai életmûvének elõadástörténetéhez. Saxlehner Emma, Bignio Lajos, Hollós-Kendelényi Fanni vagy Csöregh Jenõ - a látogató kedvére elmerülhet a XIX. századi operaénekesek szerepképeinek szemlélésében (vagy akár már kultúrtörténeti forrásként is elemezhetõ neveik olvastán), s a Hunyadi László, a Bánk bán vagy a Brankovics György díszletrajzain észbe veheti a magyar szcenika alakulását Kéméndy Jenõtõl Oláh Gusztávon és Márk Tivadaron át napjainkig. Netán nyugtázhatja a tényt, hogy a XX. századra döntõen a Bánkra és a Hunyadira koncentrálódó operai Erkel-kultusz jószerint a magyar kultúra ismertetõjegyévé vált. A romantikus zeneköltõ számottevõ külhoni ismertségét fájlalva hiányoló obligát panasz akár pozitív formában is megfogalmazható tehát, vagyis hogy bizonyosan a nemzeti kultúrához tartozónak vallja magát az a város, ahol Erkelt játszanak. Mondjuk például és kiválólag a magyar opera egyik szülõhelye, Kolozsvár, ahol értelemszerûen a Hunyadi László gálaelõadásával ünnepelték az 1941-es visszacsatolást, s ahol mind a mai napig eleven elõadási hagyomány övezi szinte az összes Erkel-operát. S természetesen Gyula is, ahol most augusztus közepéig a magyar színháztörténetnek csakúgy érinthetõ közelségébe kerülhetünk, mint Gertrudis királyné, Melinda, Bánk és operai sorsosaik változatos korú és származási helyû jelmezeinek.
Gyulai Várszínház, Kamaraterem, augusztus 12-ig
*****
