Könyv: A Carpentier-bedekker (Alejo Carpentier: A dolgok kezdete)

  • Jánossy Lajos
  • 2002. május 2.

Zene

Essünk túl a nehezén! Nem ettől a könyvtől fog kedvet kapni a Carpentiert eddig nem ismerő olvasó, hogy Carpeniert ismerő olvasóvá váljon. Taktikailag elhibázott így kezdeni egy recenziót, ugyanis mindez annyit tesz, hogy egy kiváló szerző összes novelláinak eme teljességében először magyarul megjelent gyűjteményét nem intézhetem el egy mondattal - és mégis elintéztem. Egy szó, mint száz.

Essünk túl a nehezén! Nem ettől a könyvtől fog kedvet kapni a Carpentiert eddig nem ismerő olvasó, hogy Carpeniert ismerő olvasóvá váljon. Taktikailag elhibázott így kezdeni egy recenziót, ugyanis mindez annyit tesz, hogy egy kiváló szerző összes novelláinak eme teljességében először magyarul megjelent gyűjteményét nem intézhetem el egy mondattal - és mégis elintéztem. Egy szó, mint száz.Aszimat, az ízlés, mint tudjuk, fejlődik, finomodik, és Carpentier jó néhány évvel ezelőtt ugyan, de már többször pallérozta az érzékenységemet. Ezúttal azonban azt az utat választottam, hogy nem elevenítem fel az emlékeimet. Úgy döntöttem, nem olvasom újra a regényeket: A fény százada (1967, Európa), az Eltűnt nyomok (1968, Európa), A hárfa és az árnyék (1982, Magvető), hanem csupán a dolgot magát nézem, A dolgok kezdetére összpontosítok. Nem a nagy kubai műveinek szövegkörnyezetén belül értelmezem a novellákat.

Mindazonáltal már a könyv fülénél elgondolkodtam: "Először kapja kézhez a magyar olvasó az író elbeszéléseinek teljes (kiemelés tőlem) gyűjteményét." 220 nyújtott oldal az egész.

Ennyire regényíró volna Carpentier?

Igen. Ennyire. Minden oldal, amellyel beljebb kerültem a könyvébe, ezt erősítette. Persze ezzel a megállapítással már letértem e kijelölt útról, kimozdítottam a helyéről a felvett nézőpontot. De ragaszkodhatom-e ahhoz, hogy van egy Carpentier nevű szerző, akárki, akinek A dolgok kezdete című könyvét olvasom, és nincs apelláta, nincs fellebbezés magasabb instanciához, példának okáért a regényíróhoz sem? Megkísérlek ragaszkodni. És akkor azt mondhatom, hogy Carpentier elbeszélései bizony elég vérszegények. Jól nevelt szövegek, ápolt mondatok, lekerekített tájak. De.

Mindez a kezdő taktusokra még a legkevésbé sem igaz: az első, töredékben maradt novella majdnem feladásra bír. Harmadik mondat, első lap közepe: "Töprengéseit egy kiterített test megjelenése szakította félbe, amely egy alacsony, néma, kerekes kocsira kötözve bukkant fel egy ajtóban: a kocsit egy bentlakó diák tolta maga előtt, mint valami vasúti sorompót." Mintha valami német szöveg maradt volna kigyomlálatlanul. S aztán folytatódik is ekképp, egészen a megszakadásig. Megállnék, de lapozok tovább, és nem csak ígéretem, hanem a név is kötelez, a szerző neve - konstatálom, hogy a szűz kéz (szem) megközelítés képtelenség, meddő absztrakció, merő fikció. Carpentiert, a nagyszerűt akarom, és nem nyugszom, amíg meg nem találom. Elszántan, de minduntalan sebességet váltva olvasom mondatait, amelyek felbátorítanak, bámészkodom tájain, amelyek megállítanak.

A harmadik történettől be is indul rendesen az a bizonyos, mindannyiunk által ismert és legtöbbünket elvarázsolni képes mitikus képzelet, avagy mágikus realizmus: jön a Holdas történetben a démonok megszállta cipőpucoló, aki fa, kecske és a "sikamlós" is egyszerre, és rendre meghágja a falu leányait, és kerekedik egy kiadós elbeszélés Szt. Jakab útjáról, melyben a zarándok, Juan sorsa egy másik életben vet ugyanolyan hurkot, mint Juanéban, aztán felfeslik az idő szövedéke, hogy varázsmozdulatra visszafele pörögjön le Don Marcial, Capellanias márkijának élete, egészen A dolgok kezdetéig, és idézést kap az Iliász, amelynek levegője sűrű, Mint a sötét éj, és története egybesodortatik az Újvilág felfedezésének és hódításának egyik matrózmitológiájával. És lesz árnyékát vesztett világ (Árnyak miséje), és persze rabszolga is kerül (A szökevények). Az özönvízmítosz mitológiákat átfonó és összekötő alapmotívuma csakúgy elbeszéltetik (Az avatottak), mint ahogyan a diktatúra és a diktátor mítosza (Menedékjog) sor(ok)ra kerül.

A némileg (tartalom)jegyzékszerű számbavétel nem véletlen. Ugyanis bármerre kutattam Carpentiert, a nagyszerűt, nem leltem. Ujjgyakorlatokat inkább, ujjlenyomatokat, a latin-amerikai irodalom toposzainak kaleidoszkópját, eredetiség nélkül. Úgy jártam, mint amikor valaki

az étlapban keresi a szakácskönyvet

A motívumok a kis területeken nem elemként, hanem panelként nehezedtek a történetekre, a szerkezet hierarchikussá vált, a szerep kereste a szereplőt, azaz a toposz a történetet. S ezzel még azt sem akarom mondani, amire hajlamos volnék, s így valami nagy terjedelmű kijelentéssel intézhetném el az egészet, hogy az elbeszélés poétikájának más a statikája, a teherbírása, mintsem hogy ilyen súlyos nehezékeket megtartana. Ez legfeljebb, engedjük azért meg, csak részben igaz. Érdemes mindenekelőtt a borgesi novellisztikára gondolnunk, és már elbizonytalanítottuk a megállapítást. De Borges novellista volt, Carpentier pedig regényíró. Az összevetésből pedig kitűnik, hogy a terjedelem nem minőségi kérdés - az irodalomban a "nagyobb" nem feltételezi a "kisebbet".

"Ki ez a kapitány, hős katonája az idő háborújának?" - kérdezi Lope de Vegával Carpentier a könyv mottójában. Ebben a "háborúban" sok hőst ismerünk, mondjuk García Márqueztől Borgesig, Carpentieren át. Ám A dolgok kezdete, nomen est omen, valóban legfeljebb az, aminek mondja magát, viszont eljutni hozzá, javaslom, leginkább úgy érdemes, ahogyan az említett novella hősének, Don Marcialnak az élete lepereg. Kezdve a végén, vissza az elejéig, az "eltűnt nyomok" mentén a "dolgok kezdetéig".

Jánossy Lajos

Noran, 2001; 220 oldal, 2000 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.