n 1907, 1938. Ez a két évszám határolja Dsida Jenő életét. Közismert, milyen események zajlottak le e három évtizedben: az első világháború, a forradalmak, a Monarchia széthullása, ínség minden tekintetben, a trianoni békeparancs, országrészek elcsatolása, az utódállami uralom kezdete. A magyar irodalomban: a Nyugat változó korszakai, Ady forradalma, a polgári irodalmi ízlés kiteljesedése, Kassák egyszemélyes avantgárdja, az Ady-revízió (ennek erdélyi hajtása Makkai Sándor könyve, a Magyar fa sorsa), József Attila egyetemes költészete, a népiesség kibontakozása.
A két évszám között zajlik le Dsida Jenő halálos sejtelemtől beárnyékolt, rövid élete: gyerekkor Szatmárnémetiben, Budapesten, Beregszászon, majd - 1925-től - Kolozsváron. Örökletes szívgyengeség miatt leszerelik, szerkeszti a Pásztortűz című lapot, hívő katolikusként
elzarándokol
a pápához. Első szerelmét korán elragadja a halál. Életében két verseskötete jelenik meg: a Leselkedő magány (1928), majd a Nagycsütörtök (1933). A harmadik, az Angyalok citeráján - ezt még maga a költő szerkeszti - már halála után lát napvilágot.
Dsida költészetét állandó motívumok itatják át: az elmúlás sejtelme, a kiválasztottság tudata, a hitetlen hit (Charles Maurras: "ateista vagyok, de katolikus"), az érzéki szépség magasztalása, az elesettek iránti tétova részvét, a makulátlan formakultúra. Minden földi apróságot felmutat a fellegeknek, hogy az egy sóhajtásig tükröződhessen az angyalok szemében. A betegség fenyegetése élesíti figyelmét: roppant hajlékonyan, szabatosan ragadja meg éppen a lengeteg kicsinységeket, mikroszkopikus pontossággal rögzíti a rettegés, a múlékony örömök, a robusztus alkat számára szinte mérhetetlen, semmicske gyönyörűségek pillanatait. Életét krisztusi áldozatnak tekinti, így aztán csalódásának is a keresztény képzetkör eretnek tágításával ad hangot. Rokokó művészetének megrázó vonása ez: miután hite felegyenesedett, egyre hosszabb árnyékot vet. Nagy kételkedő költeményeivel (Út a Kálváriára, Messze látok, Nagycsütörtök) persze illeszkedik az európai hagyományba. Jean Paul 1796-ban közli rettenetes látomását: "A halott Krisztus beszéde a világépület tetejéről: nincsen Isten." Alfred de Vigny 1837-ben írja meg az Olajfák hegyént, Gérard de Nerval 1844-ben veti papírra a Krisztus az Olajfák hegyént. Krisztus, a kétségbeesett, meztelen Krisztus Nerval versében az utódokhoz szól, Isten halála után. Krisztus, az öngyilkos! Rilke a Der Ölbaum-Garten című versében ugyanezt a tapasztalatot fogalmazza meg: "Nem talállak többé. Nem, magamban nem. Másokban sem... Egyedül vagyok." Dsida hasonlóan visszhangozza a mély krisztusi megdöbbenést: "Valaki fel, a csúcs felé tart, / hogy önmagát feszítse meg" (Jézus öngyilkosságának szokatlan gondolata újul itt fel - a 17. században John Donne értekezett erről, meggyőző érveléssel, a Biathanatoszban). A Messze látok így kommentálja a golgotai jelenetsort: "semmi se történt... Magdolna József és a többiek / meghitten társalognak valahol / egy laposfedelű ház tetején". A Nagycsütörtökben pedig, a megfeszítés előtti napon, azt kellett látnia a Megváltónak: "Péter aludt, János aludt, Jakab / aludt, Máté aludt és mind aludtak..." Itt csak érinthetem Dsida Jenő hitetlenséggel rokon hitének megrendítő mélységeit.
Szökdellő, pillangó képzelete,ritka szavakat mozgósító technikája, világos vonalvezetése: mindez Csokonai és Kosztolányi utódjának mutatja őt. Viszolyog a transzcendenciától, s noha verseiben gyakran felpillant az égre, tekintete többnyire csak az angyalokig ér fel. Lappang költészetében bizonyos baljós lebegés.
Szereti az anyagot, sőt imádja az atomokat: megilletődöttségét is kristályos képekben, csiszolt szerkezetekben, fukar árnyékolással hitelesíti. Esti Kornél ő az erdélyi magyar irodalomban. Tükör előtt című, töredékben maradt elbeszélő költeményéből tudjuk, mennyire ragaszkodik a "habzó, fürge csermely / ezüstkövek közt zirrenő neszé"-hez, a "könnyű, halk beszéd"-hez. Eleven modernségének egyik forrása ez. Még küldetéses felhangjaiban is érezzük: ez a próféta mindenütt egy fiatal nővel a jobbján, kankalinnal a gomblyukában, választékos frizurával, frissen kötött nyakkendőben fog igét hirdetni. Persze egy szerény lírai halandó boldogságával: "mivelhogy béke lettem, / boldog por és szemét" (Igy dudolok az uccán...).
Korszerűségének másik oka: formai tökéllyel párosuló egyetemes gondolkodása. E tekintetben
alig akad párja
a magyar költészetben, a kisebbségi irodalomban pedig magában áll. Szemére is vetették, hogy nem művel "közéleti költészetet", illetve nem sorol be a "sorskérdéseket" feszegető erdélyi magyar írásbeliség hadrendjébe. (A Psalmus Hungaricus csak 1940-ben vált közismertté, s fohásza így, egymagában, egyetemes érvényű. Ha a "magyar" szót másra cseréljük, minden sanyargatott kisebbség a magáénak vallhatja, és minden többségnek okozhat lelkiismeret-furdalást. Mégsem állhatom meg, hogy ne idézzem Goethe egyik Schillernek írott, 1796. augusztus 13-án kelt levelét: "Ebben az esetben igen pontosan látjuk, hogyan tehet igazzá a költészet egy hamis gondolatot, ha az érzelmeinkhez intézett felhívás kellemes ruhában jelenik meg.") Igaz, Dsida művészete nem ér fel József Attila összetett nagyságához: elégikus, nem tragikus egyetemesség ez - emez pedig mélyebb ethosz. De mégis figyelemre méltó, hogy határon túli költőink közül - talán Szilágyi Domokos párjaként - ő az egyetlen, akit klasszikusaink galériájában képzelünk el, Csokonai és Kosztolányi tőszomszédjaként. Eszmevilága nem olyan tágas, mondandója nem annyira elmélyített, mint az elődöké. De beszédmódja és etikája európai, témaköre örök, tapasztalata határtalan, a végtelennel rokon (a Tükör előttben írja: "a végtelennek nincsen messzesége"). Úgy mondanám: nem tudja elképzelni a világvégét az igazság és a szépség győzelme nélkül.
Réz Pál nagyszerű válogatása pontosan azt a Dsidát mutatja fel, aki - hívő lévén - csupa kérdésből áll. Aki - hamar halandó lévén - temérdek részletben örökítette meg érzéki vonzalmait. Akit nem kell szentté avatnunk ahhoz, hogy emlékezzünk rá.
Báthori Csaba
Sziget Könyvkiadó, 2003, 264 oldal, 1980 Ft
Copyright © MaNcs, 2004
Minden jog fenntartva.
Copyright © Magyar Narancs 1995-2004.
Elektronikus terjesztés: Index.hu Rt.