Könyv: Eszedelmes iszonyok (Choderlos de Laclos: Veszedelmes viszonyok)

szerző
- najó -
publikálva
1998/51. (12. 17.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Nem tudom, közkincs-e, vagy a mű ismerői éppúgy fehér hollók, mint a sorozat címe, amelyben megjelent Choderlos de Laclos regénye, a Veszedelmes viszonyok.

Nem tudom, közkincs-e, vagy a mű ismerői éppúgy fehér hollók, mint a sorozat címe, amelyben megjelent Choderlos de Laclos regénye, a Veszedelmes viszonyok.

Volt egyszer, még a nyolcvanas évek derekán a Pesti Színházban egy előadás, főszereplő - ki más? - az akkor még Valmont-korú s jobbára színészként ismert Lukács Sándor (ki emlékszik már, vajon miért nem konvertálható lexikonszócikk-információra e szerep?), aztán volt egy másik vállalkozás ´96 tavaszán az R. S. 9. Színházban. A kettő között elért minket a mozikban Forman Valmontja és Frearsnek a könyvvel azonos című adaptációja. Az elmúlt év során a buzgó és szemfüles tévézők többször is megtekinthették mindkettőt. Csak ínyencek néhány éve hozzáférhettek Hienrich Miller parafrázisához a Színház mellékleteként - Földényi F. László fordítása. Szóval éppenséggel közkincs is lehet.

Mármint a sztori. Bár immár a könyv is: csaknem ezerötszáz forintért, 33 évvel az első (Örkény-fordítás) kiadása után - Magvető - nem számítva a ´73-as Kriterion-kiadást. Ugyan mitől lett ilyen felkapott ez a (jaj nektek, képernyőfejűek, ha most kezdtek olvasni!) 18. századi levélregény? Aktuális?

Csak a rend és az újszülöttek kedvéért: két mintaszerűen cinikus főszereplő (mit tesz isten, egy nő, Merteuil-né és egy férfi, Valmont) cinkos szövetségben együtt, majd egymás ellenében rátelepszik környezete érzelmi életére, és úgy uralja, hogy lehetőleg néhányan dögöljenek bele (beledögölnek), de legalább menjenek tönkre (tönkremennek), vagy erkölcsileg semmisüljenek meg (megsemmisülnek). "A legrafináltabb pszichológiai játékokhoz folyamodnak, hogy szerelmet ébresszenek: hízelegnek, kedveskednek, bevetik a sajnálatot s a gyengédséget, határtalan szerelmet mímelnek, teljes odaadást hazudnak... nemes lemondásokat rendeznek meg, vallásos érzelmeket színlelnek. Amikor azután elérik, amit akartak, hatalmukat aljas célokra használják fel" (Francesco Alberoni: Szeretlek. Ford. Fery Veronika. Európa, 1998.). S miután oda az ártatlanság, oda az igaz szenvedély, az érzelmek tisztasága, kétes igazságszolgáltatásként a két machinátor is gyászos véget ér. Forman még ennyi illúziót sem hagy, a de Laclosnál még legalább megjelenő abszolút értékeket is viszonylagossá teszi: nem semmisül meg az ártatlanság, az igaz szenvedély és az érzelmek tisztasága, mert ilyenek nincsenek, legföljebb léteznek kevésbé romlott emberpéldányok.

A fentebb idézett olasz - a könyvet szerkesztő Magyarósi Gizella neologizmusával - amorológus hitet tesz ama abszolút érzemény létezése mellett, melynek ellenpéldájaként idézi meg de Laclos csábítóit. Szintén friss kiadás, csak remélhető, hogy szemlélete nem teljesen idejétmúlt.

A mű, a Veszedelmes viszonyok továbbra is remek, a szép könyv Pintér József (tőle megszokott) finom ízlését dicséri.

Tessék elolvasni!

- najó -

Ford. Örkény István. Magvető, 1998, 489 oldal, 1490 Ft

szerző
- najó -
publikálva
1998/51. (12. 17.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Terjeszkedik a magántőke
Jó üzlet az egészségügy
Uniós határvédelmi tervek
A kapukulcs őrzői
Interjúk
Somlyódy László, Mathias Énard
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...