Könyv: Táncolásra kijelölt hely (élőszó Andruhovicshoz)

  • Németh Gábor
  • 2000. január 13.

Zene

Azt írja az ÉS, hogy Röggla a Garaczi húga. (Esterházy Péter: 1 könyv [Garaczi húga], ÉS, 1999. december 3.)

Azt írja az ÉS, hogy Röggla a Garaczi húga. (Esterházy Péter: 1 könyv [Garaczi húga], ÉS, 1999. december 3.)

Öcsém, Andruhovics? Talán ne bratyizzak. Ráadásul errefelé nincs is olyan báty, akinek jó szívvel az öccse lehetne. Bizonyos pillanatokban, értsd: a Rekreáció bizonyos pillanataiban talán ő maga lehetne báty, mondjuk Nagy Atilla Kristófé, ha Atilla még egy rövid ideig nem volna minden jelenlevőnél öregebb.

Andruhovics. Jó név. Foglaljátok mondataitokba, gyétyi. Az ukrán az nem orosz. Ezt akkor jegyezzük meg egy egész életre.

Mottó:

- Nem rossz - szakította félbe Martofljak -, csak ezt nem te írtad, hanem Andruhovics.

- Tényleg, és jön? - kapcsolódott be a beszélgetésbe Nemirics.

- Azt hiszem, nem - mondta Martofljak. - Úgy hallom, most valami prózát ír.

Ez azért tényleg nem rossz.

Odaírja a hőseit, a drága balfasz angyalokat, egy rettenetes helyre.

A helynek az a neve, hogy Csortopil, ami szabad fordításban annyit tesz: Ördögváros. Nem annyira szabadban: Csernobil, nem? Aztán a hősei, az angyal balfaszok, ezen a rettenetes helyen arról beszélgetnek, hogy Andruhovics nem jön el. A szájukba adja a szavakat. A pokolba (Csortopil) az ilyennel. Viszont Andruhovics maga, saját bevallása szerint egy rész Martofljakból, egy rész Nemiricsből van összegyúrva. Viszont kettő: őket viszont Andruhovics találta ki.

Megkérdeztem Zilahyt, a könyv szerkesztőjét, miben különbözik az ukrán az orosztól.

Azt mondta, hogy van például egy ilyen i betűjük, amin két pont van. Nyilván nem lehet könnyű magyarra fordítani. Például van itt egy mondat: mondatkezdet, pompás. Négy óra buszozás, még ha Ikarusszal is, kész kínszenvedés. Ez mondjuk egy lehetséges megoldás. Bár adódnának még más magyar változatok. Négy óra buszozás, ráadásul Ikarusszal, kész kínszenvedés. Négy óra buszozás, még ha Volvóval is, kész kínszenvedés. Igaz, ahogy a költő mondja, magyarnak lenni sem minden esetben Hollywood.

Andruhovics 1992-ben botrányt csinált ezzel a könyvvel. Az utószóban az áll, fölkavarta a későszovjet ukrán irodalmi élet állóvizét. Nem is tudja, hogy irigylem ezért. Próbálna itt bármit fölkavarni. Kicsi, túlérett, gonosz kultúra a miénk, hosszú előjáték után se megy el egykönnyen.

Mégis, mintha ott volna ebben a könyvben valami közös tudás: ukránoké és magyaroké.

Mindent felégettek, mindent felégettek, mindent felégettek, mindenkit megöltek, mindent felfaltak, mindent széttörtek, mindent elvittek, mindent összezavartak.

Történelmi lecke, fiúknak.

Útban Európába, azaz a sztogrammtól a két centiliterig, Jurij megállhatna Tatán egy, nem, két felesre. Annyival is lassabban érünk oda.

Ez a könyv maszkabál, fölvonul benne az egész édes és borzalmas kelet-európai téboly, az Isteni Angyalok-tól a Szalonnazabálók-on át egészen az Abesszinok-ig. Szörnyüzem, szörnyek igény szerint.

Ez a könyv, amiről most már bizonyosan egy büdös szót sem fogok elárulni, amúgy persze fölteszi az alapvető kérdéseket.

Hisz Istenben? Segítenek a Földön kívüliek? Segít Amerika? Megment minket a Nemzetközi Valutaalap? Megment Polubotok hetyman aranya? Segít az ENSZ? Segít Brüsszel? Megment Genf? Megment a szeretet? Segít Varsó? Megszeret minket Walesa? Megment Izrael? Hisznek nekünk az arabok? Segítenek a tatárok? Követnek a törökök?

Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, remélem, nem, nem, nem, nem, nem, nem.

Mindazonáltal van Andruhovics regényében egy hely, ahol táncolni lehet, ki is írják egy táblára, Táncolásra kijelölt hely, a táblát pedig fölakasztják az első komszomolista emlékművére. Ég ott valami villany is, színes reflektorok; villamosítás egyenlő kommunizmus mínusz szovjethatalom - írja a szerző másutt.

A kilencvenes évek elején, ezt is Körner fordító úr utószavából tudom, Andruhovics néhány barátjával megalapította a Bu-ba-bu csoportot. Most meg itt van nekünk magyarul, bá-buci-bá, szabad csodálkozni.

Németh Gábor

Jurij Andruhovics: Rekreáció; fordította: Körner Gábor; JAK Műfordító füzetek, JAK-Osiris, 128 oldal, 1100 Ft

(Elhangzott Kathrin Röggla és Jurij Andruhovics könyvbemutatóján, 1999. december 3-án az Ernst Múzeumban)

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.