Interjú

„Közben röhög rajtunk”

Kelemen László és Sarkadi Miklós – Dope Calypso

  • Soós Tamás
  • 2021. június 23.

Zene

„Ha már az is gond, hogy valaki meleg, akkor mi hadd legyünk már heti két órában műhomokosok” – vallja a Dope Calypso. Az együttes június végén hozza ki Tears to Freshwater címmel a szintis powerpop felé elmozduló új lemezét. Sarkadi Miklós énekes-gitárossal és Kelemen László gitárossal a káoszos lemezírási folyamatról, a most különösen aktuális queer esztétikáról és a magyar zenekarok nemzetközi lehetőségeiről is beszélgettünk.

Magyar Narancs: Hová tűntek a gitárok az új lemezről?

Sarkadi Miklós: Ott vannak azok, csak a háttérben. Még 2018-ban mentünk ki Olaszországba felvenni az ötödik lemezt, de a stúdió időközben lecserélte a hangszerparkját Elvis előtti cuccokra, amelyek nagyon menők voltak, de úgy is szóltak, mint az ötvenes években. Én egy gyíkbőrrel bevont Höfner gitárt kaptam, Laci gitárja pedig csak úgy volt vállalható, ha ujjal játszott pengető helyett. Amikor megkeverték az olaszok, kiderült, hogy a dobon kívül nincs vállalható hangszer a lemezen. A számok se voltak igazán megírva, ezért 2019-ben újra nekiálltunk stúdiózni.

MN: Miért kell Olaszországig menni egy lemezfelvételért?

Sarkadi Miklós: Mert az a deal, hogy felvesszük a lemezt egy hét alatt, és az olaszok a következőn megkeverik. Magyarországon ezt nem tudtuk soha megoldani, én pedig nem tudok más munkaetikával dolgozni, mert két hét alatt elfelejtem, hogy mit akartam. Van ebben egy izgalmas véletlen faktor is: az olaszokra bízzuk, hogyan veszik fel és keverik meg a lemezt. Bár fogalma sincs senkinek, hogy mit csinál, a végén kisül belőle valami értelmes dolog. Ez volt az első eset, hogy nem volt szerencsénk. Hiába dugtam be bármit az ötvenes évekbeli Fender erősítőbe, az úgy szólt, mintha angyalok hárfáznának, ami tök cuki, de nem túl energikus. Emiatt a felvételeken Laci sávjait dúsítottuk fel, és sokat szintiztünk. A hangzásban közrejátszott az is, hogy a régi diszkózenék mellett rákattantam a chiptune-ra. A teljes lemezből is készült egy chiptune mix, de Laci türelmesen elmagyarázta, hogy ez nem biztos, hogy jó ötlet. Végül csak az intróban maradt a chiptune punk.

Kelemen László: Szerettük volna megmutatni, hogy tudunk anélkül is bulizenét csinálni, hogy kétperces punkőrületeket játszunk, miközben a földön fetrengve gitározom. Korábban gyorsan megírtuk és hamar fel is vettük a számokat, de most olyan igény volt bennünk, hogy eggyel bonyolultabb zenét játsszunk és kilépjünk a saját árnyékunkból. Időközben Tonyót (Szabó Tamás billentyűs – S. T.) Molnár Bencze váltotta a zenekarban, akivel új lehetőségek nyíltak meg előttünk, azt éreztük, hogy Miki dalaiból is többet ki lehetne hozni, mint amit elsőre sikerült. Azért lett káoszos az alkotói folyamat, mert Bencze akkor csatlakozott, amikor már megírtuk és felvettük a lemezt, és a kész dalokat kellett újraírni és kiegészítgetni.

Sarkadi Miklós: Tulajdonképpen remixeltük a saját lemezünket. A struktúrákon nem lehetett változtatni, de voltak olyan dalok, amelyeknek a teljes harmóniamenete megváltozott.

MN: Vad garázspunkkal kezdtétek, azóta lemezről lemezre haladtok a szintis powerpop felé.

Sarkadi Miklós: Szerintem csak a harmadik lemezig, a Mau Mauig poposodtunk. A negyedik, a Chaka Chaka megint dzsungább lett, mert akkor épp egy keményebben szóló gitárt vettem. A hangszerelésben nincs semmi tudatosság. A szintik azért kerültek jobban előtérbe, mert bevettük Tonyót, aztán Benczét a zenekarba. Előtte úgy orgonáltam fel a számokat, hogy lefogtam egy akkordot, vágtunk ProToolsban, aztán lefogtam még egyet, mert nem tudok akkordot váltani zongorán. Bencze viszont a Zeneművészeti Egyetemen végzett, ráadásul szuper régi szintijei vannak, ezért pakoltunk mindenféle hangzásokat, Moogot, Juno-60-at, meg egy kis Rhoadsot a számokba. A hatodik lemez viszont me­gint egy jó primitív anyag lesz. Mostanában gyakran triózunk, mert Bencze nem mindig ér rá a jazzfellépései miatt, ezért következőnek kénytelenek leszünk gitárzenét kihozni.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

24 óra

„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor. Nemrég azt is megjegyezte, hogy Oroszország egymillió embert veszített az Ukrajna ellen indított háborújában. (Ez a szám az orosz áldozatok felső becslése.)

A Menhir

Bár soha nem jutott a hatalom közelébe, mérgező jelenlétével így is át tudta hangolni a francia közgondolkodást. Több mint fél évszázadig volt elmaradhatatlan szereplője a politikai életnek. Újrafazonírozott pártját lánya, Marine Le Pen, eszmei hagyatékát az alt-right francia letéteményese, Éric Zemmour viszi tovább.

Nehogy elrabolják

Huszonéves nőként lett vizsgáló a magyar rendőrségen, és idővel kivívta férfi kollégái megbecsülését. Már vezetői beosztásban dolgozott, amikor az ORFK-hoz hívták; azt hitte, szakmai teljesítményére figyeltek fel – tévedett. Patócs Ilona A nyomozó című könyve nem regény, hanem egy karrier és egy csalódás dokumentuma.