Magyar Narancs: Hová tűntek a gitárok az új lemezről?
Sarkadi Miklós: Ott vannak azok, csak a háttérben. Még 2018-ban mentünk ki Olaszországba felvenni az ötödik lemezt, de a stúdió időközben lecserélte a hangszerparkját Elvis előtti cuccokra, amelyek nagyon menők voltak, de úgy is szóltak, mint az ötvenes években. Én egy gyíkbőrrel bevont Höfner gitárt kaptam, Laci gitárja pedig csak úgy volt vállalható, ha ujjal játszott pengető helyett. Amikor megkeverték az olaszok, kiderült, hogy a dobon kívül nincs vállalható hangszer a lemezen. A számok se voltak igazán megírva, ezért 2019-ben újra nekiálltunk stúdiózni.
MN: Miért kell Olaszországig menni egy lemezfelvételért?
Sarkadi Miklós: Mert az a deal, hogy felvesszük a lemezt egy hét alatt, és az olaszok a következőn megkeverik. Magyarországon ezt nem tudtuk soha megoldani, én pedig nem tudok más munkaetikával dolgozni, mert két hét alatt elfelejtem, hogy mit akartam. Van ebben egy izgalmas véletlen faktor is: az olaszokra bízzuk, hogyan veszik fel és keverik meg a lemezt. Bár fogalma sincs senkinek, hogy mit csinál, a végén kisül belőle valami értelmes dolog. Ez volt az első eset, hogy nem volt szerencsénk. Hiába dugtam be bármit az ötvenes évekbeli Fender erősítőbe, az úgy szólt, mintha angyalok hárfáznának, ami tök cuki, de nem túl energikus. Emiatt a felvételeken Laci sávjait dúsítottuk fel, és sokat szintiztünk. A hangzásban közrejátszott az is, hogy a régi diszkózenék mellett rákattantam a chiptune-ra. A teljes lemezből is készült egy chiptune mix, de Laci türelmesen elmagyarázta, hogy ez nem biztos, hogy jó ötlet. Végül csak az intróban maradt a chiptune punk.
Kelemen László: Szerettük volna megmutatni, hogy tudunk anélkül is bulizenét csinálni, hogy kétperces punkőrületeket játszunk, miközben a földön fetrengve gitározom. Korábban gyorsan megírtuk és hamar fel is vettük a számokat, de most olyan igény volt bennünk, hogy eggyel bonyolultabb zenét játsszunk és kilépjünk a saját árnyékunkból. Időközben Tonyót (Szabó Tamás billentyűs – S. T.) Molnár Bencze váltotta a zenekarban, akivel új lehetőségek nyíltak meg előttünk, azt éreztük, hogy Miki dalaiból is többet ki lehetne hozni, mint amit elsőre sikerült. Azért lett káoszos az alkotói folyamat, mert Bencze akkor csatlakozott, amikor már megírtuk és felvettük a lemezt, és a kész dalokat kellett újraírni és kiegészítgetni.
Sarkadi Miklós: Tulajdonképpen remixeltük a saját lemezünket. A struktúrákon nem lehetett változtatni, de voltak olyan dalok, amelyeknek a teljes harmóniamenete megváltozott.
MN: Vad garázspunkkal kezdtétek, azóta lemezről lemezre haladtok a szintis powerpop felé.
Sarkadi Miklós: Szerintem csak a harmadik lemezig, a Mau Mauig poposodtunk. A negyedik, a Chaka Chaka megint dzsungább lett, mert akkor épp egy keményebben szóló gitárt vettem. A hangszerelésben nincs semmi tudatosság. A szintik azért kerültek jobban előtérbe, mert bevettük Tonyót, aztán Benczét a zenekarba. Előtte úgy orgonáltam fel a számokat, hogy lefogtam egy akkordot, vágtunk ProToolsban, aztán lefogtam még egyet, mert nem tudok akkordot váltani zongorán. Bencze viszont a Zeneművészeti Egyetemen végzett, ráadásul szuper régi szintijei vannak, ezért pakoltunk mindenféle hangzásokat, Moogot, Juno-60-at, meg egy kis Rhoadsot a számokba. A hatodik lemez viszont megint egy jó primitív anyag lesz. Mostanában gyakran triózunk, mert Bencze nem mindig ér rá a jazzfellépései miatt, ezért következőnek kénytelenek leszünk gitárzenét kihozni.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
