Interjú

„Közben röhög rajtunk”

Kelemen László és Sarkadi Miklós – Dope Calypso

  • Soós Tamás
  • 2021.06.23 21:00

Zene

„Ha már az is gond, hogy valaki meleg, akkor mi hadd legyünk már heti két órában műhomokosok” – vallja a Dope Calypso. Az együttes június végén hozza ki Tears to Freshwater címmel a szintis powerpop felé elmozduló új lemezét. Sarkadi Miklós énekes-gitárossal és Kelemen László gitárossal a káoszos lemezírási folyamatról, a most különösen aktuális queer esztétikáról és a magyar zenekarok nemzetközi lehetőségeiről is beszélgettünk.

Magyar Narancs: Hová tűntek a gitárok az új lemezről?

Sarkadi Miklós: Ott vannak azok, csak a háttérben. Még 2018-ban mentünk ki Olaszországba felvenni az ötödik lemezt, de a stúdió időközben lecserélte a hangszerparkját Elvis előtti cuccokra, amelyek nagyon menők voltak, de úgy is szóltak, mint az ötvenes években. Én egy gyíkbőrrel bevont Höfner gitárt kaptam, Laci gitárja pedig csak úgy volt vállalható, ha ujjal játszott pengető helyett. Amikor megkeverték az olaszok, kiderült, hogy a dobon kívül nincs vállalható hangszer a lemezen. A számok se voltak igazán megírva, ezért 2019-ben újra nekiálltunk stúdiózni.

MN: Miért kell Olaszországig menni egy lemezfelvételért?

Sarkadi Miklós: Mert az a deal, hogy felvesszük a lemezt egy hét alatt, és az olaszok a következőn megkeverik. Magyarországon ezt nem tudtuk soha megoldani, én pedig nem tudok más munkaetikával dolgozni, mert két hét alatt elfelejtem, hogy mit akartam. Van ebben egy izgalmas véletlen faktor is: az olaszokra bízzuk, hogyan veszik fel és keverik meg a lemezt. Bár fogalma sincs senkinek, hogy mit csinál, a végén kisül belőle valami értelmes dolog. Ez volt az első eset, hogy nem volt szerencsénk. Hiába dugtam be bármit az ötvenes évekbeli Fender erősítőbe, az úgy szólt, mintha angyalok hárfáznának, ami tök cuki, de nem túl energikus. Emiatt a felvételeken Laci sávjait dúsítottuk fel, és sokat szintiztünk. A hangzásban közrejátszott az is, hogy a régi diszkózenék mellett rákattantam a chiptune-ra. A teljes lemezből is készült egy chiptune mix, de Laci türelmesen elmagyarázta, hogy ez nem biztos, hogy jó ötlet. Végül csak az intróban maradt a chiptune punk.

Kelemen László: Szerettük volna megmutatni, hogy tudunk anélkül is bulizenét csinálni, hogy kétperces punkőrületeket játszunk, miközben a földön fetrengve gitározom. Korábban gyorsan megírtuk és hamar fel is vettük a számokat, de most olyan igény volt bennünk, hogy eggyel bonyolultabb zenét játsszunk és kilépjünk a saját árnyékunkból. Időközben Tonyót (Szabó Tamás billentyűs – S. T.) Molnár Bencze váltotta a zenekarban, akivel új lehetőségek nyíltak meg előttünk, azt éreztük, hogy Miki dalaiból is többet ki lehetne hozni, mint amit elsőre sikerült. Azért lett káoszos az alkotói folyamat, mert Bencze akkor csatlakozott, amikor már megírtuk és felvettük a lemezt, és a kész dalokat kellett újraírni és kiegészítgetni.

Sarkadi Miklós: Tulajdonképpen remixeltük a saját lemezünket. A struktúrákon nem lehetett változtatni, de voltak olyan dalok, amelyeknek a teljes harmóniamenete megváltozott.

MN: Vad garázspunkkal kezdtétek, azóta lemezről lemezre haladtok a szintis powerpop felé.

Sarkadi Miklós: Szerintem csak a harmadik lemezig, a Mau Mauig poposodtunk. A negyedik, a Chaka Chaka megint dzsungább lett, mert akkor épp egy keményebben szóló gitárt vettem. A hangszerelésben nincs semmi tudatosság. A szintik azért kerültek jobban előtérbe, mert bevettük Tonyót, aztán Benczét a zenekarba. Előtte úgy orgonáltam fel a számokat, hogy lefogtam egy akkordot, vágtunk ProToolsban, aztán lefogtam még egyet, mert nem tudok akkordot váltani zongorán. Bencze viszont a Zeneművészeti Egyetemen végzett, ráadásul szuper régi szintijei vannak, ezért pakoltunk mindenféle hangzásokat, Moogot, Juno-60-at, meg egy kis Rhoadsot a számokba. A hatodik lemez viszont me­gint egy jó primitív anyag lesz. Mostanában gyakran triózunk, mert Bencze nem mindig ér rá a jazzfellépései miatt, ezért következőnek kénytelenek leszünk gitárzenét kihozni.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

A varacsk alatt

Jane Campion hosszan megpihent legutóbbi rendezése, a 2009-es, Keats életéről szóló Fényes csillag után, azóta csak egy remek krimisorozatot, A tó tükrét láthattuk tőle.

A hiányzó hetes

Milyen kapcsolat van egy széndarab és egy tájkép, vagy a „szabálytalanul” szabályos mértani test és egy karkörzés között? Mire (vagy kire) utal a kiállítás címe? Miért fontos a hetes szám?

Vif

A zseni a polgári életben örök vesztes, akinek talán szüksége is van ezekre a vereségekre. A művészetpszichológia érdekes kérdése lehetne, hogy a vásott romantikus közhelyek közül vajha miért épp ez maradt oly kedves mindmáig a 19. század gyermekded ábrándjait zordan elvető és rendre kifigurázó színházi alkotók számára.

Egy szabad ember

  • Babarczy Eszter

„Egy elkövetkező nemzedéknek, akik remélhetőleg szerencsésebbek és bölcsebbek lesznek, mint mi voltunk”indul a harminc év történetfilozófiai, eszmetörténeti és politikai írásait összegyűjtő kötet. Gyurgyák nem változtatott az eredeti szövegeken, összeállításuk mégis politikai tett: a szerző hitvallást tesz, amelytől az ország sorsának jobbra fordulását várja. Ez a hitvallás egy angolszász típusú konzervativizmusé, amely, mint Gyurgyák maga mondja, elveszített lehetőség volt a magyar történelemben, különösen a rendszerváltás után.

Majd legközelebb

  • Rádai Andrea

Nem sikerült leváltani a féldiktatórikus rendszer kormányát, így a kötelező sorkatonai szolgálat bevezetését sem tudtuk megakadályozni: nem nyertünk a ProTest – Út a forradalomhoz című színházi társasjátékban. De ez talán mellékes is, mert itt az út volt a fontos, a viták, a közös gondolkodás, a billegés a cselekvés képességének eufóriája és a tehetetlenség letargiája között.

Törvényen kívüli ösztönök

Nyolc afrikai férfi táncos jön ki a színpad elejére. Meztelen testükre húzott fekete öltönyükben felsorakoznak a rámpán, farkasszemet néznek a közönséggel. Kitartóan, sokáig. Miféle szakadékot lép át, vagy nem lép át a tekintetünk? Az ő szemükben lehetne düh, méreg, dac, elég, ha a gyarmatosításra, háborúkra, a menekülthelyzetre gondolunk. De nincs. Csak úgy néznek.

Vissza a szamárpadba

  • A szerk.

Nagyszabású szélsőjobboldali összejövetelnek, öndefiníciója szerint egyenesen csúcstalálkozónak adott otthont a múlt hétvégén Lengyelország fővárosa. A The Warsaw Summit házigazdája a Jog és Igazságosság (PiS) és Jarosław Kaczyński pártelnök voltak, vélelmezett titkos célja pedig az, hogy az európai hasonelvű pártokat egységbe kovácsolja.

„Párizsban minden volt”

  • Artner Sisso

A Jel Színház alapítója a vajdasági Magyarkanizsáról indult képzőművészként, s előbb Budapesten, majd Párizsban lett táncos és koreográfus. Legutóbbi darabja, az OMMA kapcsán beszélgettünk, emlékezve az első előadására, a Pekingi kacsára is.

Hozza a kötelezőt

  • Sausic Attila (Berlin)

Németországban megszigorították a járványellenes intézkedéseket. Angela Merkel megjelenésünk napján adja át irodáját a parlament által szerdán megválasztott szociáldemokrata kancellárnak. Olaf Scholz általános oltáskötelezettség bevezetését tervezi. S mennyi szép törekvés és nemes szándék említhető az új kormány programjából!

„Rohadjon szét ott, ahol van!”

A szakértő szerint kisebbek, az építtető szerint megfelelő méretűek a Nagy-Magyarországot bemutató mórahalmi Mini Hungary Park makettépületei. A Szegedi Törvényszéken zajló büntetőper nem azt vizsgálja, mi mekkora, hanem hogy meg akarták-e rövidíteni az államot és az Európai Uniót.

„Innen csak elmenni lehet”

Négyszázszoros ingatlanár-különbség is lehet Budapest belvárosa és például a Békés megyei Kevermes vagy Kötegyán között. Kevermesen jártunk, s mellbevágó szegénységet és pusztulást láttunk.

„Ekkora szakadék máshol nincs”

Mivel elégedetlenek a mai fiatalok, és miért a magyarok a leg­op­ti­mistábbak a visegrádi négyek közül? Mi lehet az oka a politikai hovatartozás szerinti megosztottságnak, és mi az az egy kérdés, amelyben mégis egyetért fideszes és ellenzéki fiatal?