Lemez

Közel a táncparkett

Belle And Sebastian: Girls In Peacetime Want To Dance

Zene

A közel húsz éve tevékenykedő (egy francia gyerekkönyvről, illetve az abból készült film­sorozatról elnevezett) Belle And Sebastiant 2000-ben ismerte meg a nagyobb közönség a Pop, csajok, satöbbi című filmből – abban a jelenetben, amikor Jack Black egy hanyag mozdulattal kiszedi őket a lejátszóból, hogy a náluk jóval vidámabb Katrina & The Wavest hallgassa.

Pedig a Stuart Murdoch vezette barokkpopzenekar már akkor is jól csengő névnek számított indie-berkekben – a folyamatosan bővülő rajongótábor a 96-os If You’re Feeling Sinister albumot tekintette a B&S csúcsművének.

Azóta kaptunk még jó pár lemezt, melyek közül leginkább a 2006-os The Life Pursuit emelkedett ki: ez tele volt jobbnál jobb dalokkal, amelyek szinte mind más és más stílusban szólaltak meg. Nem is csoda, hogy egy akkortájt tartott szavazáson őket választották meg minden idők legjobb skót együttesének a Simple Mindsot és a Franz Ferdinandot is megelőzve. A 2010-es Write About Love után aztán már Amerika is leborult a zenekar előtt (volt telt házas koncert a Hollywood Bowlban), így igen sokan várhatták izgatottan, hogy mit gurítanak legközelebb a derék glasgow-iak. A lassan elkészült új albumot hallgatva pedig szembesülhetünk néhány masszív meglepetéssel.

A B&S már 2003-ban is próbált váltani egy nagyot, a Dear Catastrophe Waitressre ugyanis azt a Trevor Hornt kérte fel producernek, aki korábban a Frankie Goes To Hollywoodból és a t.A.T.u. nevű orosz kamuleszbikus duóból is nagy nevet faragott. Most a Girls In Peacetime-on is van egy szokatlan név: Ben H. Allen az Animal Collective-vel és különböző hiphop-előadókkal dolgozott, így már a név hallatán is borítékolni lehetett az újabb stílusváltást. Egyszer mindegyik rockzenekar megcsinálja a maga elektronikus lemezét, a Belle And Sebastiannél pedig most érkezett el ez a pillanat. Igaz, csak nagyjából a dalok felében dominál a szintetikus hangzás, a többiben a jól bevált barokkpopos, aranyos, szomorkás hangulatot kapjuk. A régi hangzásért rajongók valószínűleg az Ever Had A Little Faitht és a dreampopos, albumzáró Todayt fogják szeretni, de nem okoz csalódást a Nobody’s Empire és az Allie sem. Aki meg táncolni akar, és nem egy sarokban búslakodni, valamint nyitott az újdonságokra, annak a Party Line, a Perfect
Couples
vagy a kifejezetten Pet Shop Boys-os Enter Sylvia Plath ajánlott.

 

Matador/Neon Music, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.