Quentin Dupieux egy varázsos hangulatú, hipnotikus tracknek köszönheti a hírnevét: az 1999 januárjában kiadott Flat Beatet két óra alatt gyártotta le egy Korg szintin, jórészt a The Fatback Band Put Your Love In My Tender Care című dalocskája basszus- és dobmeneteinek felhasználásával. A francia azóta sem szűkölködik a sikerekben. Rendezett például öt játékfilmet – közülük a Rubber és a Wrong (nálunk: Gázos) vívott ki nagyobb ismertséget. De a zenéléssel sem hagyott fel: számos maxit, két normál és több filmzenei albumot jegyzett a french electro vezérhajójának számító Ed Banger kiadónál, és rendszeresen dolgozott együtt Uffie néven alkotó kolleginájával. Némi alkotói szünet után most a Flying Lotus-féle Brainfeedernél tért vissza egy bő félórányi saját szerzeménnyel, ám a The Church több mint zavarba ejtő hallgatnivaló. Először is Dupieux látnivalóan igyekezett szintetizálni a most már szinte ósulisnak ható, funkban alaposan megfürdetett francia elektrót house-zal, technóval, glitch hoppal, trappel, footworkkel. Ez papíron (túlságosan is) izgalmasnak tűnik, pláne, ha koherens zeneanyagot szeretnénk előállítani belőle. Az a benyomásunk, hogy Dupieux nem is törte magát efféle badarságokkal – ő pusztán hangulatokból, nyers emóciókból és hatásosnak szánt hangokból gyúrt össze egy széria beteg rajzfilmzenét. Akad, amelyik megragadja a hallgatót, azután gyorsan elereszti (iSoap), mások – legyen bármily rövid a terjedelmük – egészen átmozgatnak (Mass Doom/Machyne). Egy jó EP biztosan kijött volna belőlük.
Brainfeeder/Neon Music, 2015
