köztér - A Moszkva téren

  • - kyt -
  • 2011. február 10.

Zene

rendszeresen áthaladók nyilván már észre sem veszik őket. A ritkábban arra járó viszont még most is megörül nekik, ahogy kidugják a fejüket a hó alól - vagy most épp a fűből a hirtelen olvadás után.
rendszeresen áthaladók nyilván már észre sem veszik õket. A ritkábban arra járó viszont még most is megörül nekik, ahogy kidugják a fejüket a hó alól - vagy most épp a fûbõl a hirtelen olvadás után. Nagyra nõtt, színes robotfejek, óvodás célközönség animációs filmjébe való együgyû figurák, de nézhetjük õket régi, csak éppen egy kissé antropomorfizált készülékeknek, böhöm rádiónak, hõsugárzónak is.

A valóságban a metró betonkocka-szellõzõi, és a tér borzasztó összképén eddig sem tudtak rontani. Viszont azt az állítást, hogy ezen az összképen már csak egy szõnyegbombázás segíthet, legalábbis részlegesen cáfolja a tavalyi városszépítési akció, amelynek eredményei a Nyugati téri felüljáró lábaira sorban felírt óriási személyes névmások és a Flórián téri aluljáró egy felújított része mellett a Moszkva tér kiszínezett felületei is, mint például a lépcsõ korlátoszlopaira festett képregénytöredékek, nem is szólva az ugyanitt kihelyezett vidáman amorf, mûanyag hulladékból reciklált ülõbútorokról. (Van még más is, érdemes most körülnézni kissé a téren.)

A Színes Város alkotócsoport produkcióját sok kritika érte, például a dekoráció viszonylagos konzervativizmusa miatt, ami kétségtelen tény, viszont a célközönség, az átlagos lakos aligha nyelne be ennél vadabb látványt, és valljuk be, ez is sokkal, de sokkal több az évtizedeken át változatlan semminél. Az alkotói szárnyalást ráadásul az anyagi lehetõségek is korlátozták - legyen elég annyi, hogy úgy hírlik, a fõvárosnak (a Norvég Civil Alappal szemben) nem került pénzébe a ráncfelvarrás.

****

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.