mi a kotta?

Künn a zivatarba

  • mi a kotta
  • 2022. február 16.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2022/7. hétre

„…friss, tiszta magyar levegőjű librettóhoz komponált abszolút művészi értékű muzsikát a már régóta külföldön élő, budapesti születésű Poldini Ede. Büszke lehet erre a művére, amellyel kitörölhetetlenül beleírta nevét a magyar opera történetébe. Pompás magyar vígoperát írt, melynek párja az egész magyar operairodalomban nincsen. A régi magyar palotás és verbunkos zenére épít, ezt fejleszti tovább eredetien, kimeríthetetlen ötletességgel. Színtiszta magyar zene, melyet őserejű magyar akcentus jellemez. Ötletes, finom, jellemző, kifejező, fordulatos, mindig újabb meglepetésekkel kedveskedő; és sehol semmi banalitás, semmi közhely benne. Zenekari kezelése virtuóz, színes, csillogó, derűs és pompásan illusztrálja a librettó komikumát és kedves humorát. Poldini vígoperája nemcsak ritka külső sikert aratott, hanem valóságos művészi értéket is képvisel.” Így méltatta 1924-ben a Tormay Cécile főszerkesztette Napkelet a Farsangi lakodalmat, amelynek akkori ősbemutatóját nem késett „a magyar vígopera születésnapja” gyanánt ünnepelni. S habár az idő sokat elmosott az eleve túlzó dicséretekből, azért Poldini műve mégis érdemes a figyelmünkre: ha másért nem, hát azért, hogy fölmérhessük, mi volt a magyar opera félúton a Kékszakállú és a Háry János között. Erre teremt most lehetőséget az Opera új bemutatója, amely ezúttal Almási-Tóth András átdolgozásában és rendezésében kínálja elénk a Farsangi lakodalom előadását, s benne Kálmán diák legfentebb, a címben megidézett tenorslágerét, a „Jártam künn a zivatarba[n]” kezdetű magándalt (Eiffel Műhelyház, február 19., hét óra).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.