mi a kotta?

Künn a zivatarba

  • mi a kotta
  • 2022. február 16.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2022/7. hétre

„…friss, tiszta magyar levegőjű librettóhoz komponált abszolút művészi értékű muzsikát a már régóta külföldön élő, budapesti születésű Poldini Ede. Büszke lehet erre a művére, amellyel kitörölhetetlenül beleírta nevét a magyar opera történetébe. Pompás magyar vígoperát írt, melynek párja az egész magyar operairodalomban nincsen. A régi magyar palotás és verbunkos zenére épít, ezt fejleszti tovább eredetien, kimeríthetetlen ötletességgel. Színtiszta magyar zene, melyet őserejű magyar akcentus jellemez. Ötletes, finom, jellemző, kifejező, fordulatos, mindig újabb meglepetésekkel kedveskedő; és sehol semmi banalitás, semmi közhely benne. Zenekari kezelése virtuóz, színes, csillogó, derűs és pompásan illusztrálja a librettó komikumát és kedves humorát. Poldini vígoperája nemcsak ritka külső sikert aratott, hanem valóságos művészi értéket is képvisel.” Így méltatta 1924-ben a Tormay Cécile főszerkesztette Napkelet a Farsangi lakodalmat, amelynek akkori ősbemutatóját nem késett „a magyar vígopera születésnapja” gyanánt ünnepelni. S habár az idő sokat elmosott az eleve túlzó dicséretekből, azért Poldini műve mégis érdemes a figyelmünkre: ha másért nem, hát azért, hogy fölmérhessük, mi volt a magyar opera félúton a Kékszakállú és a Háry János között. Erre teremt most lehetőséget az Opera új bemutatója, amely ezúttal Almási-Tóth András átdolgozásában és rendezésében kínálja elénk a Farsangi lakodalom előadását, s benne Kálmán diák legfentebb, a címben megidézett tenorslágerét, a „Jártam künn a zivatarba[n]” kezdetű magándalt (Eiffel Műhelyház, február 19., hét óra).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.