Lemez

Kylie Minogue: Golden

  • - minek -
  • 2018. május 26.

Zene

A popvilág rokonszenves túlélője számtalan stílust kipróbált hosszú pályafutása alatt, de a jóféle, táncolós popzenét sose hagyta cserben, hűséges diszkógömbje mindig elkísérte. De amikor fájdalmas magán­életi válságából kilábalóban új ki­adója felajánlotta, hogy Nashville-ben rögzíthet egy country(szerű) lemezt, kapva kapott az alkalmon!

A Golden néhány jól megcsinált, gördülékeny pop-diszkó darabbal kezdődik, éppen csak a folkból kölcsönzött dallamok emlékeztetnek a telivér Nashville-hangzásra. A cím­adó számot némi túlzással Justin Bieber Love Yourselfjéből, meg némi Morricone-hatásból keverték ki, közép/lassú tempós lüktetéssel kísérve, de később, az Every Little Part of Me-ből bizony kihallani némi Grimes-áthallást is. Az életrajzi ihletésű Lifetime to Repair az első olyan vallomásos dal, ahol rendesen beterít minket a vadnyugati hangulat, de a hegedű sírása sem feledteti, hogy Kylie-ból sohasem lesz tőről metszett country-csalogány, bár az ő esetében ez inkább pozitívum. Ennek ellenére a gitárpengetéssel induló balladák (Radio On) éppen olyan jól állnak neki, mint a szó szerint csűrdöngölős diszkószámok (például a lemezt záró Low Blow), meg is lengetnénk előtte tízgallonos Stetson-kalapunkat, ha volna. Kylie a viszonylag hosszú, 16 dalos lemezen végig ügyesen egyensúlyoz a tőle megszokott, áradó és fülbemászó melódiákban gazdag elektro-dance-pop, meg az ihletőnek választott háztáji hangulat között. De azért neki továbbra is a diszkó marad az otthon, az édes otthon.

BMG, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.