Lemez

Kylie Minogue: Golden

  • - minek -
  • 2018. május 26.

Zene

A popvilág rokonszenves túlélője számtalan stílust kipróbált hosszú pályafutása alatt, de a jóféle, táncolós popzenét sose hagyta cserben, hűséges diszkógömbje mindig elkísérte. De amikor fájdalmas magán­életi válságából kilábalóban új ki­adója felajánlotta, hogy Nashville-ben rögzíthet egy country(szerű) lemezt, kapva kapott az alkalmon!

A Golden néhány jól megcsinált, gördülékeny pop-diszkó darabbal kezdődik, éppen csak a folkból kölcsönzött dallamok emlékeztetnek a telivér Nashville-hangzásra. A cím­adó számot némi túlzással Justin Bieber Love Yourselfjéből, meg némi Morricone-hatásból keverték ki, közép/lassú tempós lüktetéssel kísérve, de később, az Every Little Part of Me-ből bizony kihallani némi Grimes-áthallást is. Az életrajzi ihletésű Lifetime to Repair az első olyan vallomásos dal, ahol rendesen beterít minket a vadnyugati hangulat, de a hegedű sírása sem feledteti, hogy Kylie-ból sohasem lesz tőről metszett country-csalogány, bár az ő esetében ez inkább pozitívum. Ennek ellenére a gitárpengetéssel induló balladák (Radio On) éppen olyan jól állnak neki, mint a szó szerint csűrdöngölős diszkószámok (például a lemezt záró Low Blow), meg is lengetnénk előtte tízgallonos Stetson-kalapunkat, ha volna. Kylie a viszonylag hosszú, 16 dalos lemezen végig ügyesen egyensúlyoz a tőle megszokott, áradó és fülbemászó melódiákban gazdag elektro-dance-pop, meg az ihletőnek választott háztáji hangulat között. De azért neki továbbra is a diszkó marad az otthon, az édes otthon.

BMG, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.