Az életművét nevezték már „a nyugati szimfonikus gondolat végzetének”, ám Anton Bruckner monumentális szimfóniái-nak így is jókora rajongótábora van a koncertközönség és a karmesterek körében egyaránt. Az előbbit mi magunk, míg az utóbbit rögtön a Budapesti Fesztiválzenekar élén vendégszereplő kiváló finn dirigens, Jukka-Pekka Saraste bizonyítja majd a nagyszabású és apokaliptikus VIII. szimfónia megszólaltatásával (Nemzeti Hangversenyterem, április 28. és 30., háromnegyed nyolc, illetve április 29., fél négy). E szimfónia ajánlása Ferenc József császárnak szól, aki a mű komponálásának idején éppen magas kitüntetéssel, méghozzá a saját nevét viselő Ferenc József-rend adományozásával ismerte el Bruckner zeneszerzői és professzori tevékenységét. Az ismert anekdota szerint a felséges úr az ilyen ceremóniáknál elmaradhatatlan látszatbeszélgetés során bölcsen megkérdezte a komponistát, hogy tehetne-e valamit az érdekében, mire Bruckner ekképp felelt: „Felséged talán megkérhetné Hanslick urat, hogy ne írjon annyira lesújtó kritikákat a szimfóniáimról.”
A koronás blődségek csúcstartója a századvég és a századelő évtizedeiben kétségkívül II. Vilmos német császár volt. A Kaiser egy ízben nemcsak megrótta a norvég Edvard Grieget, amiért szerinte rosszul vezényelte a Peer Gynt előadását, de azonmód fel is világosította a zenetörténet legrokonszenvesebb kismesterét arról, hogy miként is kell helyesen dirigálni egy szimfonikus zenekart. Grieg műveit, egészen pontosan Holberg-szvitjét és g-moll vonósnégyesét a Pannon Filharmonikusok jövő pénteki hangversenye ígéri számunkra, az utóbbi kompozíciót az est karmesterének, Vass Andrásnak a nagyzenekari átiratában (Nemzeti Hangversenyterem, május 4., fél nyolc).
Egy-két korabeli angol uralkodót, Edward Elgar apropóján, az Óbudai Danubia Zenekar keddi, fokozottan populáris koncertjét (Nemzeti Hangversenyterem, május 1., fél nyolc) ajánlván is szóba hozhatnánk, azonban most forduljunk inkább az oroszok felé. Minden oroszok legutolsó cárja, II. Miklós ugyanis állítólag így szellemeskedett a piknikus testalkatú Nyikolaj Rimszkij-Korszakov láttán: „Úgy látszik, jól megy a zenészeimnek.” Mire a fejedelmileg megviccelt zeneszerző, ugyancsak állítólag, ezt felelte volna: „Felséged valószínűleg azon lepődött meg, hogyan lehet valaki ilyen kövér egy konzervatóriumi tanár fizetéséből.” A merészen riposztozó Rimszkij-Korszakov Seherezádéját a MÁV Szimfonikus Zenekar koncertjén hallhatjuk majd, a Ruszlán és Ludmilla nyitánya, valamint Rahmanyinov 2. (c-moll) zongoraversenyének társaságában (Zeneakadémia, május 3., hét óra).
Végezetül ünnepeljük hálatelt szívvel a Budapest Music Centert: a húszesztendős zenei vállalkozást, illetve az öt éve működő Mátyás utcai központot! A pénteki évfordulós koncert Ligeti György Csellóversenyével kezdődik majd, Rohmann Ditta szólójával, az utolsó szám pedig Eötvös Péter Da Capója lesz, Lukács Miklós és a Rácz Zoltán által irányított UMZE Kamaraegyüttes előadásában (BMC, május 4., hét óra).
