Lemez

Laura Marling: Semper Femina

  • - minek -
  • 2017. május 27.

Zene

A 27 éves, amúgy főrendi származású angol folkénekesnő szupertehetségként alig 18 évesen jelentette meg első lemezét (Alas, I Cannot Swim, 2008). Azóta csaknem szabályos időközönként, kétévente érkezett újabb albuma, idén tavasszal immár a hatodik, a Semper Femina, ami a legerősebbek közé tartozik.

A hibátlan ízlés, a jó kompozíciós készség, a dalszerzői véna mellett Marling kivételes érzékkel találja meg azt a pontos és szívbe markoló tónust is, amivel a dalok rendre célba érnek. A Vergilius Aeneisének egyik sorából kölcsönzött, és a Nouel című dalban kibontott Semper Femina („mindig nő”) árulkodó: a szerepjátékra mindig kész, a dalait a legjobb értelemben megkomponáló, de magától néha finom, kétértelmű iróniával el is távolító énekesnő egy dalos poéta szenzibilitásával járja körül a témát. Most nyugodtan kiemelhetjük a szinte kötelezően szép, lefegyverző, de épp ezért sokszor megtévesztő énekhangot, mivel Marling tökéletesen életre is kelti a dalaiban rejtőző, csavarokat sem nélkülöző mini történeteket. A kilenc egyaránt erős szerzemény azonban nem ütne úgy, ha a finoman bontogatott, ritkán elektromosan torzított gitárakkordokhoz nem társulna némi dob, sok helyütt hangsúlyos és erős bőgőjáték, pontosan elhelyezett vonósok, sőt néha még némi minimalista elektronika is.

Laura Marling/Deep Distribution 2017

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.