mi a kotta?

Hajrá Wolverhampton!

  • mi a kotta
  • 2017. május 27.

Zene

„A levegő tele van muzsikával, mindössze annyit kell tenned, hogy jó mélyeket lélegzel.” Az angol zenetörténet bárósított klasszikusa, Edward Elgar fogalmazott ekképpen, és a zeneszerzés gentlemanje életvitelszerűen kultiválta is a szabad levegőn űzhető időtöltéseket. Biciklizett, golfozott, horgászott, de még sárkányt is eregetett, valamint előszeretettel járt lóversenyre és futballmeccsekre is. (Különösen a Wolverhampton Wanderers FC mérkőzéseit látogatta szívesen: számukra utóbb még egyesületi indulót is komponált.) Ám ez a sok egészséges hobbi a gyakorlatban mégsem serkentette zeneszerzésre Elgart, aki aztán élete utolsó szűk másfél évtizedében már szinte semmi komoly művet nem alkotott, jóllehet a fentebb említett tevékenységek mellett jószerint holtáig kitartott. Egyik legutolsó jelentős alkotása az 1919 őszén bemutatott e-moll csellóverseny volt, amely elsőre igen rossz benyomást tett a londoni közönségre, főleg a premier karmestere, bizonyos Albert Coates miatt, akit Lady Elgar így jellemzett: „az a brutálisan önző, modortalan fickó”. A versenymű mindazonáltal idővel elfoglalta a maga méltó helyét a cselló irodalmának első vagy, mondjuk inkább, másfeledik vonalában. Elgar e-moll csellóversenye jövő pénteken a Pannon Filharmonikusok koncertjén hangzik majd el az épp harmincéves német mélyvonósművész, Marie-Elisabeth Hecker (képünkön) szólójával (Nemzeti Hangversenyterem, május 5., fél nyolc).

A pécsi zenekar Vass András által vezényelendő programja Beethoven-zenével (a Fidelio nyitányával) indul majd, előző este pedig a titáni mester egyedül uralja majd az Óbudai Danubia Zenekar koncertjét, ahol Kobajasi Kenicsiró pálcájának nyomán a 6. („Pastorale”) és a 7. szimfónia fog megszólalni (Zeneakadémia, május 4., fél nyolc). Azazhogy mégiscsak jutni fog még egyvalakinek szerep Beethoven mellett ezen az estén: Tóth Árpádnak. A Prospero szigetén fantáziacímű koncerten ugyanis Fodor Tamás előadja majd a végzetesen gyenge tüdejű szóvarázsló azonos című versét, benne ezzel a nyitó szakasszal:

„Kik összegyűltetek ma e teremben,

S kiket meleg fényével átitat

Csodákra váró, méla mélyű csendben

A szívekből kigyúló áhítat,

Köszöntöm ím a bennetek parázsló

Tüzet az idők komor hidegén,

Legyetek üdvöz egy nemes varázsló,

Egy tiszta költő arany szigetén.”

Tóth Árpád költeménye eredetileg egy Babits-ünnepély prológusa volt, de a nemes varázsló megjelölés persze Beethovenre is méltán ráillik, no és, ha úgy tetszik, az idők komor hidegét most is okkal emlegethetjük még. Egy, helyesebben két varázsló azután a MÁV Szimfonikus Zenekar másnapi hangversenyén is elénk fog majd vonulni: a karmester Takács-Nagy Gábor és a világhírű zongorista Jean-Efflam Bavouzet személyében (Zeneakadémia, május 5., hét óra). A legelső Mozart-szimfónia csemegéje mellé két kiadós, romantikus egytálételt ígér a meghirdetett program: Grieg a-moll zongoraversenyét és Csajkovszkij 2. szimfóniáját, amely népdalidézetei okán hagyományosan a „Kisorosz” (értsd: az ukrán) melléknevet viseli címében.

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.