Nagy Őszi Programajánló - A magyar underground napszámosai

Leadott haszonkulcs

Zene

Egyre több magyar előadó ad telt házas koncerteket az arénákban, ugyanakkor az underground klubok sorra zárnak be. Úgy tűnik, a szervezők lelkesedésén múlik, hogy milyen jövője van idehaza a „földalatti” zenéknek.

 

Ha a nagy rockzenei fesztiválok headlinereit nézzük, azt hihetnénk, hogy a 2000-es években megállt az idő, ugyanazok lépnek fel, mint húsz-harminc évvel ezelőtt: Iron Maiden, Korn, Slipknot… Mondhatnánk erre, hogy a gitárzene haldoklik, ám ez csak a mainstream esetében van így. A kísérleti, underground vagy a szimplán kemény zenék a kis klubokba szorultak vissza, a legizgalmasabb zenekarok karrierjük csúcsán is legfeljebb pár száz ember előtt játszanak. Nem biztos, hogy ez akkora baj: a kereskedelmi sikerre való esélytelenség és a népszerűségi üvegplafon minden jel szerint azzal is jár, hogy az alkotók – igazodási kényszer híján – sokkal eredetibb produkciókkal állnak elő. Ugyanez a „háttériparról” már nem mondható el, az underground koncertek szervezése külföldön sem nagy üzlet, idehaza pedig reménytelen vállalkozás, legalábbis az anyagiakat illetően.

Valamit vissza kell adni

Magyarországon a koncertezési lehetőségek annyira beszűkültek, hogy már a Roboton vagy a Dürer Kert kistermén túli világba is nehezen lehet kilépni. Magyarországon efféle mikrobulikkal három „ismertebb” szervező foglalkozik: a szinte csak metálban utazó Cudi Purci és a Keserv, illetve az egyéb kísérleti műfajokat is bevállaló Blindblindblind. A sor bővíthető például az Insane Hellride Entertainmenttel vagy az Echoittel, ám közös bennük, hogy e szervezőknek csak a legritkább esetben van hasznuk. De ugyanez a zenekarokról is elmondható: a külföldi fellépőknek Budapesten kevesebbet tudnak fizetni, mint Bécsben. Az már a szervező dolga, hogy ezt megértesse velük.

„Tucatnyi sebből vérzik a magyar under­ground. Egyre nehezebb megfelelő platformot biztosítani helyi zenekaroknak. Rengeteg hely zárt be az elmúlt öt-tíz évben: vagy a Covid vitte el őket, vagy piaci alapon nem volt fenntartható a működésük, és támogatás hiányában kénytelenek voltak lehúzni a rolót” – magyarázza Juhász Márton (Keserv), aki tavaly óta szervez underground bulikat. Mint mondja, egyre nehezebb egy-egy koncert költségeit kitermelni, ám egyelőre mindenre elszánt, nem adja fel. Elsősorban külföldi zenekarokat próbál Budapestre csábítani, szerinte azért is jó ez, mert egy-egy ilyen koncert alkalmával azokra a hazai előadókra is eshet némi fény előzenekarként, akikre egyébként senki nem lenne kíváncsi. „Ha a sebeket nem is gyógyítom be, pár tapasznyi segítséget talán tudok nyújtani. Megszámlálhatatlan bulin fordultam meg, és jó néhány olyan koncertre is eljutottam, amelyek életre szóló élménnyel gazdagítottak. Úgy éreztem, elérkezett az idő, hogy valamit visszaadjak ebből, másoknak is lehetőséget teremtve, hogy hasonlókat éljenek át, mint annak idején én” – adja meg a tevékenységének hátterét Juhász Márton.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.