Nagy Őszi Programajánló - A magyar underground napszámosai

Leadott haszonkulcs

Zene

Egyre több magyar előadó ad telt házas koncerteket az arénákban, ugyanakkor az underground klubok sorra zárnak be. Úgy tűnik, a szervezők lelkesedésén múlik, hogy milyen jövője van idehaza a „földalatti” zenéknek.

 

Ha a nagy rockzenei fesztiválok headlinereit nézzük, azt hihetnénk, hogy a 2000-es években megállt az idő, ugyanazok lépnek fel, mint húsz-harminc évvel ezelőtt: Iron Maiden, Korn, Slipknot… Mondhatnánk erre, hogy a gitárzene haldoklik, ám ez csak a mainstream esetében van így. A kísérleti, underground vagy a szimplán kemény zenék a kis klubokba szorultak vissza, a legizgalmasabb zenekarok karrierjük csúcsán is legfeljebb pár száz ember előtt játszanak. Nem biztos, hogy ez akkora baj: a kereskedelmi sikerre való esélytelenség és a népszerűségi üvegplafon minden jel szerint azzal is jár, hogy az alkotók – igazodási kényszer híján – sokkal eredetibb produkciókkal állnak elő. Ugyanez a „háttériparról” már nem mondható el, az underground koncertek szervezése külföldön sem nagy üzlet, idehaza pedig reménytelen vállalkozás, legalábbis az anyagiakat illetően.

Valamit vissza kell adni

Magyarországon a koncertezési lehetőségek annyira beszűkültek, hogy már a Roboton vagy a Dürer Kert kistermén túli világba is nehezen lehet kilépni. Magyarországon efféle mikrobulikkal három „ismertebb” szervező foglalkozik: a szinte csak metálban utazó Cudi Purci és a Keserv, illetve az egyéb kísérleti műfajokat is bevállaló Blindblindblind. A sor bővíthető például az Insane Hellride Entertainmenttel vagy az Echoittel, ám közös bennük, hogy e szervezőknek csak a legritkább esetben van hasznuk. De ugyanez a zenekarokról is elmondható: a külföldi fellépőknek Budapesten kevesebbet tudnak fizetni, mint Bécsben. Az már a szervező dolga, hogy ezt megértesse velük.

„Tucatnyi sebből vérzik a magyar under­ground. Egyre nehezebb megfelelő platformot biztosítani helyi zenekaroknak. Rengeteg hely zárt be az elmúlt öt-tíz évben: vagy a Covid vitte el őket, vagy piaci alapon nem volt fenntartható a működésük, és támogatás hiányában kénytelenek voltak lehúzni a rolót” – magyarázza Juhász Márton (Keserv), aki tavaly óta szervez underground bulikat. Mint mondja, egyre nehezebb egy-egy koncert költségeit kitermelni, ám egyelőre mindenre elszánt, nem adja fel. Elsősorban külföldi zenekarokat próbál Budapestre csábítani, szerinte azért is jó ez, mert egy-egy ilyen koncert alkalmával azokra a hazai előadókra is eshet némi fény előzenekarként, akikre egyébként senki nem lenne kíváncsi. „Ha a sebeket nem is gyógyítom be, pár tapasznyi segítséget talán tudok nyújtani. Megszámlálhatatlan bulin fordultam meg, és jó néhány olyan koncertre is eljutottam, amelyek életre szóló élménnyel gazdagítottak. Úgy éreztem, elérkezett az idő, hogy valamit visszaadjak ebből, másoknak is lehetőséget teremtve, hogy hasonlókat éljenek át, mint annak idején én” – adja meg a tevékenységének hátterét Juhász Márton.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.