Interjú

„Legalább félnek egy picit”

Lil Frakk rapper

Zene

Hat év alatt hat lemeze jelent meg, de zenei műsora, a Sávlekötő is már a negyedik évadában jár a YouTube-on. A 25 éves Babaitisz Jorgosz, azaz Lil Frakk írt már dalt Gyurcsány Ferenchez, a közszolgálati csatornához és a BKK-hoz is, most pedig úgy érzi, új albumával a karrierjében is új fejezet kezdődött.

 

Magyar Narancs: Gyerekkorod óta verseket írsz, a rapperkedés viszont egyfajta viccként indult – ezt bizonyítja művészneved is. Hol fordult komolyra a dolog?

Lil Frakk: Sokáig próbáltam szétválasztani az életemet Jorgoszra és Lil Frakkra, de mára el kellett fogadnom, hogy a kettő teljesen egybeforrt. Frakk vagyok a 45-ös buszon utazva vagy itt ülve is – a legjobban viszont akkor vagyok Frakk, amikor a szövegeimet írom és zenélek. A Universallal kötött első kiadói szerződésem, azaz 2019 óta érzem, hogy ez tényleg komoly. Azelőtt valóban csak egy poén volt, a haverokkal rappeltünk, meg hugyos pincékben koncerteztünk, aminek megvolt a maga bája, egyikünk sem gondolta, hogy ebből meg lehet élni. A hiphop akkoriban még egy underground dolog volt itthon, szerencse is kellett ahhoz, hogy a hazai újhullámos trap felívelésével egyfajta zászlóvivővé váltam. De az ajtót Krúbi rúgta be, ő az, aki új ízt hozott. Vele megérkeztek azok az arcok, akik a Soundcloudra feltöltött zenéikkel kezdték – ilyen voltam én is.

MN: Több interjúdban elmondtad, hogy az első mixtape-ed még Fluornak adtad oda egy közönségtalálkozón. Az emberek többsége viszont az Írj már vissza Gyurcsány Feri című, 2018-as számoddal találkozott először. Mi történt a kettő között?

LF: Leginkább suliba jártam. Általános iskolásként találtam rá a zenére, azon belül is a hiphopra. Eminemet és Dr. Drét hallgattam, miközben anyám rendszeresen elvitt koncertekre, többek közt Fluor Tomi-koncertekre vitt az Aréna Plázába és hasonló helyekre. Nagyon szerettem a zenéit és nagy hatással volt rám, átírtam a szövegeit, esténként pedig néztem őt a VIVA tévében, arról álmodozva, hogy én is a színpadon állok majd. Elkezdtem otthon, kamerával felvenni a saját zenéimet, a VirtualDJ-ben pedig összerakni a számokat. A zuglói Liszt Ferenc Általános Iskolába jártam, de annak zenei tagozatára nem vettek fel. Az iskolai kórusba is csak azért jutottam be, mert diákönkormányzatos voltam, viszont mondta az énektanár, hogy én inkább csak tátogjak – tisztára, mint a Mindenki című rövidfilmben. Nem nagyon láttak bennem muzikalitást. Minden a gimnáziumban változott meg: felvettek az álomsulimba, a Vörösmartyba média tagozatra. Végre engem is befogadtak, azt éreztem, hasonszőrű emberek között vagyok.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.