Ennek az időszaknak a legismertebb lemezén szerepelt az I See a Darkness című dal, amelyet egy akkor viszonylag ismeretlen dalszerző, Will Oldham írt. Oldham akkor már egy évtizede adott ki anyagokat különböző nevek alatt (Palace Music, Palace Brothers), míg a 90-es évek végén megalkotta Bonnie ’Prince’ Billy nevű alteregóját, amelyet azóta is szinte folyamatosan használ. Most megjelent harmincadik stúdióalbumának története a Cash-felvételig nyúlik vissza, mert ugyan általában maga vezényli le stúdiómunkálatait, most kivételesen úgy döntött, hogy rábízza magát arra a David R. Fergusonra, aki annak idején a countrylegenda lemezeinek hangmérnöke volt.
És ezúttal nem is Oldham akusztikus gitárja kapja a főszerepet, hanem „Nashville legjobb zenekara” kíséri őt. Ez az énekesre is hallható hatással volt: előző albumának (Keeping Secrets Will Destroy You, 2023) fojtogatóan intim hangulatához képest egészen önfeledtnek tűnik a The Purple Bird dalaiban. Néha már-már a hagyományőrző country területére is átlép bendzsókkal és hegedűkkel, ami kissé groteszken hat ettől az excentrikus, örök kívülálló figurától, de szerencsére ez az anyag kisebb részét teszi ki, és a végén sokkal emlékezetesebbek lesznek az olyan kiváló dalok, mint a London May vagy a Sometimes It’s Hard to Breathe. Ha a korai csúcslemezek mélységét nem is éri el, de biztosan ez az egyik legkönnyebben fogyasztható albuma, úgyhogy az ismerkedést érdemes lehet itt kezdeni Bonnie ’Prince’ Billyvel.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
