Visszhang: lemez

Bonnie ’Prince’ Billy: The Purple Bird

Visszhang

Johnny Cash karrierje az utolsó éveiben új lendületet kapott.

Ennek az időszaknak a legismertebb lemezén szerepelt az I See a Darkness című dal, amelyet egy akkor viszonylag ismeretlen dalszerző, Will Oldham írt. Oldham akkor már egy évtizede adott ki anyagokat különböző nevek alatt (Palace Music, Palace Brothers), míg a 90-es évek végén megalkotta Bonnie ’Prince’ Billy nevű alteregóját, amelyet azóta is szinte folyamatosan használ. Most megjelent harmincadik stúdióalbumának története a Cash-felvételig nyúlik vissza, mert ugyan általában maga vezényli le stúdiómunkálatait, most kivételesen úgy döntött, hogy rábízza magát arra a David R. Fergusonra, aki annak idején a countrylegenda lemezeinek hangmérnöke volt.

És ezúttal nem is Oldham akusztikus gitárja kapja a főszerepet, hanem „Nashville legjobb zenekara” kíséri őt. Ez az énekesre is hallható hatással volt: előző albumának (Keeping Secrets Will Destroy You, 2023) fojtogatóan intim hangulatához képest egészen önfeledtnek tűnik a The Purple Bird dalaiban. Néha már-már a hagyomány­őrző country területére is átlép bendzsókkal és hegedűkkel, ami kissé groteszken hat ettől az excentrikus, örök kívülálló figurától, de szerencsére ez az anyag kisebb részét teszi ki, és a végén sokkal emlékezetesebbek lesznek az olyan kiváló dalok, mint a London May vagy a Sometimes It’s Hard to Breathe. Ha a korai csúcslemezek mélységét nem is éri el, de biztosan ez az egyik legkönnyebben fogyasztható albuma, úgyhogy az ismerkedést érdemes lehet itt kezdeni Bonnie ’Prince’ Billyvel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.