lemez - ADAM GREEN: MINOR LOVE

A popzenében bármi megtörténhet. Például az is, hogy világra szóló sikert arat egy dal, amelynek egy részében csak kappanhangon elővezetett dudorászás van.

A popzenében bármi megtörténhet. Például az is, hogy világra szóló sikert arat egy dal, amelynek egy részében csak kappanhangon elõvezetett dudorászás van. Persze mindjárt más a helyzet, ha ezt a Juno zárójelenetében, Ellen Page és Michael Cera elõadásában hallhatjuk. Mondhatnánk azt is, hogy így könnyû. A helyzet persze nem ilyen egyszerû. Az Anyone Else But You-t azért mégiscsak a Moldy Peachesnek köszönhetjük, hiszen az inkriminált számot Kimya Dawson és Adam Green írta közösen, még 2001-ben. A zenekar 2004-ben feloszlott, de Adam Green addigra már második szólóalbumát adta ki, friss lemeze pedig a hatodik a sorban.

A 28 éves New York-i dalszerzõ-énekes (akinek dédmamája egy darabig Franz Kafka jegyese volt!) egész eddigi pályafutása másról sem szól, csak a vég nélküli mókázásról: írt már gúnyos dalt az amerikai popénekesnõrõl, Jessica Simpsonról, egy Foo Foo nevû nyúlról, vagy például arról, hogy szerinte Bob Dylan egy zöldséges felesége volt. Mindezt kazettahangzású szoba-, illetve Lou Reedet, Leonard Cohent és francia sanzonénekeseket megidézõ akusztikus popban, ellenállhatatlanul slágeres dalokban "elmondva". A Minor Love-ra talán most ez utóbbiakból kevesebb jut, persze ettõl függetlenül így is majdnem minden számban találhatunk magunknak emlékezetes pillanatot, talán csak az eddigi szeleburdi és hányaveti arcából mutat Green kevesebbet, de a Lockout lüke funkja vagy a Goblin bolondozása jelzi, hogy a látszólagos visszafogottság csak átmeneti állapot. És ami a legfontosabb: csalódnunk most sem kellett benne, ez itt egy újabb megbízható minõségû Adam Green-lemez.

Rough Trade/Neon Music, 2010

*** és fél