lemez - Balogh Kálmán Gipsy Cimbalom Band: Délibáb

  • - kyt -
  • 2010. december 9.

Zene

Balogh Kálmántól utoljára a tavalyi, Lukács Miklóssal közös cimbalomduó-lemezt hallottam. Az amúgy erősen román népzenei irányultságú anyagból a legjobban talán az Édesanyám rózsafája feldolgozása tetszett, ahogy óvatosan, szinte félve közelítette meg, majd bontotta ki a két nagyszerű cimbalmos a zenei témát, hogy aztán fényes magasságokba emelje.
Balogh Kálmántól utoljára a tavalyi, Lukács Miklóssal közös cimbalomduó-lemezt hallottam. Az amúgy erõsen román népzenei irányultságú anyagból a legjobban talán az Édesanyám rózsafája feldolgozása tetszett, ahogy óvatosan, szinte félve közelítette meg, majd bontotta ki a két nagyszerû cimbalmos a zenei témát, hogy aztán fényes magasságokba emelje.

Ezek után kicsit félve hallgattam ugyanezt a dallamot - ezúttal a második versszakra utaló Édesanyám sok szép szava cím alatt - Balogh Kálmán együttesének új lemezén, ahol Herczku Ágnes énekli. Az amúgy igazán szépen elénekelt szöveg felhangzása eleve megnehezíti a túlságosan elkalandozó feldolgozást, de az ének kíséretében ott van ugyanaz az elmélázó-töprenkedõ hangulat, ami a négykezes elõadásban. És ugyanez az elmélyült, mondhatni - és a borítón a szöveg mondja is - személyes hangvétel jellemzi végig a lemezt, például Kovács Ferenc trombitaszólóját a Jaj, de széles kezdetû dalban, vagy akár Balogh Gusztáv már-már "elvont" szájbõgõintróját az õrkõi pergetõben. Ne essen félreértés, a személyesség itt nem valamiféle fülledt befelé fordulást, hanem a zenébe mélyedést jelenti, olykor egészen a hûvös szétszálazásig. Aztán vannak persze szélsõségesen szenvedélyes pillanatok is, mint például a címadó dal elmondhatatlanul bánatos sorai között, amelyeket Váczi Eszter tölt meg lélegzettel.

Egy szó, mint száz, nem éppen mulatós lemezt hallunk most, amely ezzel szemben tele van feszültséggel, mint például a Sobri egymással birkózó, egymásba tekergõzõ, összeférhetetlen, mégis szétválaszthatatlan ritmusképleteiben. És nem hiányzik a lendület, a sodrás sem. Mindvégig sugárzik a dalokból a közös munka bensõséges türelme és komolysága, egy nagyszerû, együtt rezdülõ zenészcsapat igényes kísérletezõkedve. Ráadásul a lemez utolsó perceire kirobban a zenekar vad derûje is.

NarRator Records, 2010

*****

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.