lemez - Beady Eye: Different Gear, Still Speeding

  • - kovacsm -
  • 2011. március 17.

Zene

A britpoppal is hogy jártunk! Sokáig a kutya se jött hozzánk, aztán meg láthattuk a Stone Rosest John Squire nélkül, a Suede-et Bernard Butler és az Oasist Noel Gallagher nélkül. A kamut kaptuk britpopból is, az igazi ászok nélküli fapados verziót.
A britpoppal is hogy jártunk! Sokáig a kutya se jött hozzánk, aztán meg láthattuk a Stone Rosest John Squire nélkül, a Suede-et Bernard Butler és az Oasist Noel Gallagher nélkül. A kamut kaptuk britpopból is, az igazi ászok nélküli fapados verziót. Pedig nem is akkora szentségtörés az Oasis az öreg Gallagher nélkül, most derül csak fény erre is, annyi év után. A legutóbbi sértõdött kivonulás véglegesnek bizonyult, Noel mester dobbantott, a dacos többiek pedig Beady Eye néven folytatják, mintha mi sem történt volna. Bemutatkozó lemezük gyakorlatilag egy újabb Oasis-album. Liam a két ütõs, eddig jobbára mellõzött dalszerzõ-gitárossal a hóna alatt ösz-szehozott egy vidám, tavaszi hangulatú retrocklemezt. A késõi Oasis-számok komor döngölését kamaszos pszichedéliára cserélte. A bazi napszemüveg mögül naivan csodálkozik a világra, minden szöveg csupa dream és real és forever. Móricka beszipkázott, és filozofikus hangulatba került. A súlyos önértékelési zavar meg a túl sok szabadidõ hatása. És láss csodát, mûködik! Nagyjából minden második szám használható, amivel tartják a Noel-féle normát. Liam lennonos nyivákolását dögös Kinks- és Small Faces-riffek kísérik, itt-ott beköszön egy szitár vagy egy szájharmonika, az õrült zongorista pedig a háttérben veszett bugit kalapál. Eljátszadoznak egy-egy hatvanas évekbeli örökzölddel, aztán vigyorogva kérdezik, felismered-e? A The Roller egy az egyben az Instant Karma, a Beatles and Stones viszont huncut módon a Who My Generationjét nyúlja. És hogy Noelnek is legyen min szórakoznia, a Kasabian máris elhívta õket elõzenekarnak.

Beady Eye, 2011

***

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.