lemez - CHARLOTTE GAINSBOURG: IRM

  • Németh Róbert
  • 2010. január 21.

Zene

Az, hogy Serge Gainsbourg és Jane Birkin 1971-es születésű lánya a színészi tehetségen kívül külön könnyűzenei spirituszt, ízlést, attitűdöt is örökölt szüleitől, voltaképp nem meglepő. Az pedig, hogy a néhány hete megjelent IRM jó lemez (ihletett és árnyalt, egyszerre finom, kellemes, artisztikus, sőt dögös), megint csak nem furcsaság, hiszen bő három évvel ezelőtt megjelent első felnőttkori albuma (volt egy "gyereklemeze" is, az 1986-os Charlotte Forever, melyre a dalokat az apja írta) ugyancsak rendben volt.
Az, hogy Serge Gainsbourg és Jane Birkin 1971-es születésû lánya a színészi tehetségen kívül külön könnyûzenei spirituszt, ízlést, attitûdöt is örökölt szüleitõl, voltaképp nem meglepõ. Az pedig, hogy a néhány hete megjelent IRM jó lemez (ihletett és árnyalt, egyszerre finom, kellemes, artisztikus, sõt dögös), megint csak nem furcsaság, hiszen bõ három évvel ezelõtt megjelent elsõ felnõttkori albuma (volt egy "gyereklemeze" is, az 1986-os Charlotte Forever, melyre a dalokat az apja írta) ugyancsak rendben volt. Azon az 5:55 címû lemezen válogatott szerzõgárda dolgozott: az Air, Jarvis Cocker és a Divine Comedy-s, momentán Duckworth Lewis Method nevû, leginkább a Beatles 66 és 68 közti korszakát megidézõ zenekarával ténykedõ Neil Hannon.

Ez a most megjelent album viszont kétszereplõs: Gainsbourg szerzõje és producere Beck, a hiphoptól a funkon és a krautrockon át a Nick Drake-féle melankolikus folkig kompetens barkácszseni. Nem magától értetõdõ (hiszen Beckrõl van szó), de tulajdonképpen nem is meglepõ (hiszen ugyanaz a szerzõ és a producer), hogy az IRM egységesebb, mint 2006-os elõdje, az pedig nyilván nem evidens, viszont annál örömtelibb, hogy az IRM tartja és emeli a szintet. Az idén 40 éves Beck kelléktárából - nem véletlenül - leginkább a mások mellett Serge Gainsbourg inspirálta monokróm, pasztelles, késõ hatvanas/kora hetvenes éveket megidézõ Sea Change-féle világot húzta elõ. Ez pedig, csakúgy, mint az organikus alapokra felhúzott bizarr Beck-féle tánczene, melynek elemeivel ugyancsak találkozhatunk a lemezen, bizony prímán áll Charlotte Gainsbourgnak (aki frizurájával, szûk blézerével és egész lényével a fiatal Patti Smithre emlékeztet). Az erõs dalcsokorból pedig bármikor elõhúzhatunk két-három "bezzeg-gyereket" - olyat, mint mondjuk a tapsolós-csörgõs Heaven Can Wait, az epikus Le Chat du Café des Artistes vagy a vonósokkal nyakon öntött Time Of The Assasins.

Because Music, 2009

****

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.