lemez - DAVE RAWLINGS MACHINE: A FRIEND OF A FRIEND

  • - greff -
  • 2010. január 28.

Zene

Az amerikai gitáros-énekes első szólólemezét nem a kalandvágy hívta életre, sokkal inkább a fölgyülemlett dalmennyiség részleges lecsapolása lehetett a program, hiszen Gillian Welch, a neotradicionális country egyik legjelentősebb alakja, akinek Rawlings főállásban első számú dalszerzője és kísérőzenésze, immár hét éve nem jelentett meg új lemezt. Szólólemezén Rawlings alapvetően ugyanazt a jobbára dobkíséret nélküli, tradicionális hangszerekkel és magas technikai tudással, de mindvégig biztos arányérzékkel, visszafogottan elővezetett, néhol nagyvárosi búbánattal átmosott, giccsmentes countryt játssza, mint amit Welch mellett is szokott.
Az amerikai gitáros-énekes elsõ szólólemezét nem a kalandvágy hívta életre, sokkal inkább a fölgyülemlett dalmennyiség részleges lecsapolása lehetett a program, hiszen Gillian Welch, a neotradicionális country egyik legjelentõsebb alakja, akinek Rawlings fõállásban elsõ számú dalszerzõje és kísérõzenésze, immár hét éve nem jelentett meg új lemezt. Szólólemezén Rawlings alapvetõen ugyanazt a jobbára dobkíséret nélküli, tradicionális hangszerekkel és magas technikai tudással, de mindvégig biztos arányérzékkel, visszafogottan elõvezetett, néhol nagyvárosi búbánattal átmosott, giccsmentes countryt játssza, mint amit Welch mellett is szokott. Partnernõje szinte az összes dalban feltûnik, a különbség csupán annyi, hogy ezúttal Rawlings viszi a fõszólamot - halványan Neil Youngéra emlékeztetõ hangja a finomabb balladákhoz jól illeszkedik, máshol viszont, fõleg Welch elképesztõen szuggesztív énekrészei mellett az is kiderül, hogy ez a mérsékelt kifejezõerejû tenor elsõsorban inkább vokálozásra alkalmas.

Ami a dalokat illeti, a duettben elõadott, szépséges harmóniákon ringatózó Ruby odasorolható a legerõsebb Welch/Rawlings-songok közé, és az elején az a dupla feldolgozás (Method Acting / Cortez The Killer - az elsõ egy Bright Eyes-szám, a második Neil Young szerzeménye) is emlékezetes, ezeken túl viszont a nívós, elegáns, de távolról sem átütõ zenéké a terep. Puha és javarészt napsütéses lemez Rawlingsé, de ez nem az utolsó Welch-anyag, a Soul Journey szemlélõdõ, jelentõségteljes, diszkrét derûje, inkább a pillanatnyi gondtalanság közölni csak keveset tudó megnyilatkozása.

Acony/Neon Music, 2009

***

Neked ajánljuk