film - ÁDÁM FELTÁMADÁSA

  • - kg -
  • 2010. január 28.

Zene

"Magyar Narancs: Idén Paul Schraderrel forgattad Yoram Kaniuk regényét a holokausztról és annak pszichés utóhatásáról. Jeff Goldblum: Schrader így jellemezte a filmet: egy férfi, aki egyszer kutya volt, találkozik egy kutyával, aki egyszer ember volt.
"Magyar Narancs: Idén Paul Schraderrel forgattad Yoram Kaniuk regényét a holokausztról és annak pszichés utóhatásáról. Jeff Goldblum: Schrader így jellemezte a filmet: egy férfi, aki egyszer kutya volt, találkozik egy kutyával, aki egyszer ember volt. Mi van? Nos, elég kényes feladat volt..." - írásos bizonyítékunk van rá, hogy Jeff Goldblum már egy 2008-as Narancs-interjúban beszámolt az Ádám feltámadása címû filmben játszott "kutyás" szerepérõl. A mû ismeretében immár azt is elmondhatjuk; a Berlinalén diktafonvégre kapott sztár korrekt tartalomismertetéssel szolgált az új Schrader-filmet illetõen. Holokauszt-túlélõt játszik, igen, a békebeli Berlin szórakoztatóipari szakmunkását, akire a holokauszt kutyaszerepet oszt: hõsünk egy kabarékedvelõ táborparancsnok szórakoztatása végett játssza a láncra vert kutyát, s hegedül a gázkamrákhoz vezetõ halálsoron. Nos, elég kényes feladat... Annyira azért mégsem, mint azt a színész érthetõ elfogultsággal megpendítette. Az ihletet adó regényt és szerzõjét még maga Susan Sontag menesztette mennybe, s annyit azért olvasatlanul is feltételezünk a könyvrõl, hogy az nem egy hollywoodi dajkamese érzékenységével, hanem valami mással vette le a lábáról a neves mûértõt. Ezzel szemben Schrader valahol a Hollywood Boulevard-ról kanyarodik rá a Holokauszt sugárútra: Goldblum grandiózus túlélõshow-ját helyezi szembe Willem Dafoe jelmezes táborparancsnok-alakításával. Úgy egyébként meg mindenki tisztességgel végzi a dolgát, a rendezõ rendez, a színészek játszanak - a Taxisofõr írójából lett filmrendezõ ezúttal is profi munkát végzett.

Vetítés: Holokauszt Emlékközpont, január 28., csütörtök, 18.00

***

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.