lemez - ELINA GARANCA: HABANERA

  • - kolozsil -
  • 2010. november 11.

Zene

Garanca korábbi árialemeze tucatáru volt, híján minden koncepciónak, és főszereplője sem brillírozott. Úgy tűnt, az operavilág illetékesei legyártottak egy újabb sztárt egy helyes nőből, és ennek mellékterméke lett az album.
Garanca korábbi árialemeze tucatáru volt, híján minden koncepciónak, és fõszereplõje sem brillírozott. Úgy tûnt, az operavilág illetékesei legyártottak egy újabb sztárt egy helyes nõbõl, és ennek mellékterméke lett az album. Garanca a MET-béli Carmennel nõtt fel a népszerûségéhez, a túl korán megelõlegezett bizalom ezen elõadásban térült meg. Ebben Carmen szerepéhez illõ jellemvonásainak - akaratosságának, céltudatosságának - is igencsak része volt. Hangja mára kiegyensúlyozott - sokkal jobb összképet mutat, mint elsõ szólólemezén, mintha a mélyebb hangoknál sem lenne már fakó.

A Carmen farvizén hajózó - természetesen - Habanera címû lemezén nem operaslágerek vannak: a dalok jelentõs része a spanyol ajkú dalmûszerzõk zarzueláiból lettek kiollózva. Zarzuelás albumokkal már olyan híres dalnokok is értek el sikereket, mint Domingo, Cura és Villazón, ideje volt hát, hogy elinduljon ellenük végre egy nõ is.

Olyan dalok is helyet kaptak tehát e lemezen, amelyeket alig vagy egyáltalán nem hallani ilyesfajta, divatfotósok segítségével is összeállított terméken. Montsalvatge csöndes, melankolikus dala után például egy dögös, feszes de Falla következik. Igaz, utána a de Fallától származó altatót annyi vibrátóval énekli a mûvésznõ, hogy nincs az a gyerek, aki ne perdülne ki az ágyból ezt hallván. A Vocalise (Ravel) csupa trilla lett. A halkabb darabok a kevésbé sikerültek: az való Garancának, ami vérbõ. A dögös szerzemények, például Gallardo del Rey nagyon szép szerelmes dala. Vagy Lehár Cigányszerelmébõl Ilona nótája, sajnos nem magyarul - így nincs benne Volt, nincs, fene bánja -, hanem németül. Bernstein dala pedig, amellyel Garanca a spanyol akcentust figurázza ki, kifejezetten vicces.

Deutsche Grammophon, 2010

****

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.