Feltették már maguknak azt az elsõre morbidnak tûnõ kérdést, mit is szeretnének hallani halálos ágyukon, s hogy mi szóljon majd a búcsúztató alatt. Nos, a Get Physical kiadó pont ezzel fordult neves elektronikus zenekészítõkhöz, dj-khez - s csodák csodája, jó néhányan válaszoltak is, sõt ahhoz is hozzájárultak, hogy utolsó kívánságaikat csokorba gyûjtve kiadják. Megérte: az így összeállt gyûjtemény az utóbbi év egyik legjobb és legszórakoztatóbb kompilációs lemeze lett - s még azt sem mondhatnánk, hogy a hallgatót oly sokszor megcsapná az elkerülhetetlen elmúlás gondolata. Ráadásul a halottasházi zenék családja igen sokszínû: a nyitánytól (Erik Satie: 1. Gymnopédie a kiadó-libling dj T óhajára) a zárásig (Brian Eno: En Ending - a Coldcut rendelésére) a lehetõ legkülönfélébb, de egyaránt jó muzsikák hallhatók, s még arra is van alkalmunk, hogy eltûnõdjünk, miért is választotta dj Hell a Stranglers Golden Brownját, Ewan Pearson pedig Peggy Lee elementáris popballadáját (Is That All There Is?) - óh, és jót derülhetünk azon is, hogy Chloé, a francia hauzerhölgy éppen saját, amúgy finoman megmunkált, korai ambient szerzeményére szeretne átlibbenni az árnyékvilágba. Technótemetést viszonylag kevesen rendeltek: Richie Hawtin persze behúzta a tech/house történelem egyik örök klasszikusát (Link: Amenity), Kevin Saunderson pedig érezhetõen még a new wave/korai elektro/diszkó korszakban szocializálódott, ennek köszönhetõen kapjuk Cerrone Supernature-jét.
S még Radiohead-, Rob Gallagher-, Beach Boys-, Photek- és Pharoah Sanders-szerzemények: soha rosszabb temetési partit - lehetõleg addig élvezzük, amíg élünk!
Get Physical/Neon Music, 2009
*****
