lemez - GIUSEPPE VERDI: NABUCCO

  • - csont -
  • 2009. november 12.

Zene

Köztudott, hogy 1842-ben Verdi pokoli hangulatban fogott az opera komponálásába, amely később fiatalkora első döntő sikere lett. És noha Merelli, a Scala impresszáriója valósággal rátukmálta a szövegkönyvet, Verdinek esze ágában sem volt elolvasni - nemrég halt meg fiatal felesége és két kisgyermeke, ugyan mit érdekelték őt Nabukodonozor és a héberek kínjai? Aztán a pillantása a mára híres sorokra esett: "Va, pensiero", és már meg is volt az első dallam, a nagy szabadságkórus, az akkori, osztrákok uralta Itália egyik titkos nemzeti himnusza, melyet a Lamberto Gardelli dirigálta Bécsi Operakórus valami hihetetlen könnyedséggel, szinte táncos jókedvvel ad elő.
Köztudott, hogy 1842-ben Verdi pokoli hangulatban fogott az opera komponálásába, amely késõbb fiatalkora elsõ döntõ sikere lett. És noha Merelli, a Scala impresszáriója valósággal rátukmálta a szövegkönyvet, Verdinek esze ágában sem volt elolvasni - nemrég halt meg fiatal felesége és két kisgyermeke, ugyan mit érdekelték õt Nabukodonozor és a héberek kínjai? Aztán a pillantása a mára híres sorokra esett: "Va, pensiero", és már meg is volt az elsõ dallam, a nagy szabadságkórus, az akkori, osztrákok uralta Itália egyik titkos nemzeti himnusza, melyet a Lamberto Gardelli dirigálta Bécsi Operakórus valami hihetetlen könnyedséggel, szinte táncos jókedvvel ad elõ. A zenekar (a Staatsoper együttese, azaz gyakorlatilag a Bécsi Filharmonikusok) ugyancsak remekel, náluk is az erõlködés nélküli, természetes intonáció a legfõbb jellemzõ.

A felvétel 1965-ben, az operaéneklés (és nem játszás!) egyik utolsó aranykorában készült; a címszereplõ a gigászi Tito Gobbi, akinek legfõbb erénye nem a hang szépsége volt (olykor eléggé fojtottan és nem is tökéletesen tisztán énekel), hanem az emberábrázolás mélysége, igazsága - ennyiben erõsen megelõzte a maga korát. Nagy monológja az utolsó felvonásban megdöbbentõ, megrázó és fenséges. Az Abigéllel vívott hatalmas csatájában méltó partnere a mára kissé elfeledett Elena Souliotis - õ is elsõsorban a zenei-emberi igazságra törekszik, eközben persze bírja a szólam emberfeletti nehézségeit is. De a legfõbb hõs természetesen Gardelli: vérbeli olasz dirigens, megszállottan tüzes, ugyanakkor szinte németesen pontos.

The Originals - Decca, 2 CD, 2009

*****

Figyelmébe ajánljuk

Buli a reggeli felfrissüléstől kifulladásig – így látják az idei Szigetet a Narancs fotósai

  • narancs.hu

Meglepő fesztiválszettek, fényes nappal is csapató bulizók, rengeteg por, a koncerten épp elénk beálló ismeretlen, neonfényekkel kivilágított ösvények, napközbeni workshopok, esti koncertek, hajnalig tartó bulik és sakk a WC-ben – a Sziget az idén is pont ugyanolyan őrült, mint a korábbi években. Mutatjuk a Narancs fotósainak legjobb képeit az idei fesztiválról! 

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.