Valami lehet a portlandi levegőben vagy talajban, mert elég sok jó zenész bukkant fel onnan az utóbbi bő másfél évtizedben. Elég csak a Dandy Warholst, a Modest Mouse-t, a Shinst, a Blitzen Trappert vagy a néhai Elliott Smitht említeni - na meg a Decemberistset. A jóllakott óvodás kinézetű Colin Meloy vezette öttagú zenekart sokan az Arcade Fire-höz hasonlítják, ami a kevésbé szokványos hangszerek (tangóharmonika, nagybőgő) miatt némileg megállja a helyét, kanadai kollégáikhoz képest viszont meglehetősen más zenei előképekkel rendelkeznek.
Az új album címe persze megint egy Smith-asszociáció (utalva a klasszikus The Queen Is Deadre), itt azonban véget is érnek az ez irányú párhuzamok, viszont színre lép Neil Young, no és az R.E.M. A Decemberists ezzel némiképp visszautal a korai korszakra, konkrétan az első két albumra (Castaways And Cutouts, 2002; Her Majesty, 2003), amikor még sokkal "amerikaibb" zenét játszottak. Aztán őket is elérte a 2000-es évek közepén divatos elbritesedés - még ha (például a Killersszel szemben) ők nem is a posztpunkhoz nyúltak ihletért. A 2005-ös Picaresque már jóval szélesebb, bombasztikusabb hangzású lett, az egy évre rá kiadott The Crane Wife pedig egy jól sikerült konceptalbum volt, sok izgalmas pillanattal - a tavalyelőtti túlvállalós és szégyenszemre még egy Bon Jovi-nyúlást is tartalmazó The Hazards Of Love már kevésbé. Meloy és társai is tudhatták ezt: az oregoni farmon felvett új lemez már az americana, a bluegrass és az alt-country jegyében fogant.
A megkerülhetetlen Neil Young mellett természetesen felsejlik a kortárs Wilco is, a legnagyobb hatás viszont tényleg az R.E.M., ami nem is csoda, hiszen Peter Buck három dalban is vendégeskedik. A Calamity Song gitártémáját a Disturbance At The Heron House-ból vették kölcsön - mondjuk ebben Buck pont nem gitározik, játszik viszont az Eagles vállalhatóbb dolgait idéző Rise To Me-ben, az első kislemeznek választott Down By The Waterben és az album talán legjobb dalában, a June Hymnben. Igazi amerikai vidéki lemezhez méltóan szinte állandóan szól a szájharmonika, de van itt még countrys hegedű (ami az All Arise-ban kissé idegesítő) és bendzsó is, elektromos gitár viszont annál kevésbé. A váltás jól áll a Decemberistsnek, de tény az is, hogy a Crane Wife színvonalát nem sikerült elérni.
Capitol/EMI, 2011
