lemez - LIFE BEYOND MARS - Bowie Covered

  • - minek -
  • 2008. augusztus 14.

Zene

Aligha egyszerű dolog hozzányúlni egy olyan életműhöz, mint amilyet Bowie ránk hagyott - régóta tudni véljük, mekkora hatást gyakorolt a poptörténet tán legtöbb eposzi jelzővel illetett ikonja kortársaira és a közeli-távoli utódokra. S itt eshet szó zenéről, szövegről, attitűdről, stílusról, Gesammtkunstwerkről - és akkor nem szóltunk az elöl rövid, hátul hosszú mulletről, amely azóta is vissza-visszatérően megszabja a focista-hajviselet térformáit.

Aligha egyszerû dolog hozzányúlni egy olyan életmûhöz, mint amilyet Bowie ránk hagyott - régóta tudni véljük, mekkora hatást gyakorolt a poptörténet tán legtöbb eposzi jelzõvel illetett ikonja kortársaira és a közeli-távoli utódokra. S itt eshet szó zenérõl, szövegrõl, attitûdrõl, stílusról, Gesammtkunstwerkrõl - és akkor nem szóltunk az elöl rövid, hátul hosszú mulletrõl, amely azóta is vissza-visszatérõen megszabja a focista-hajviselet térformáit.

Meglehet, a Rapster Records még némi kockázatot is vállalt az újabb Bowie-feldolgozáslemezzel - habár a korunk legizgalmasabb elektronikus szerzõi/elõadói közül válogatott gárda már papíron is kecsegtetõ. S lássunk csodát, a kísérlet sikerült: túlnyomórészt izgalmas, jól sikerült verziókat találunk a CD-n, s a Bowie-korpusszal való találkozás azt is látni engedi, hol érintkezik az utódok munkássága a jelentõs elõdével. Az Au Revoir Simone nevû bájos indie/szinti poptrió Oh! You Pretty Thingse rögvest meg is adja az alaphangot: itt most szórakozva fogunk tanulni; a feladat nem teszi elfogódottá az újraszabászokat, akik láthatóan szívesen eljátszadoztak a nyersanyaggal. Kelley Polar tényleg varázslatot ûz a Magic Dance alatt, Matthew Dear, Joakim vagy az Emperor Machine több mint megbízhatóan hozza a tõlük elvárhatót, de a személyes kedvenc Susumu Yokota Golden Years-adaptációja, amely egyszerre borult és mégis végtelenül funky. A végére, mintegy ellenpontozásként felkent totális dekonstrukció (The Thing: Life On Mars) sem veszi el lelkesedésünket - sõt, ha tehetjük, okulás gyanánt rögvest elõvesszük az eredetit is.

Rapster/Neon Music, 2008

**** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.