lemez - MAGDALENA KOZENÁ: LETTERE AMOROSE

  • - kolozsil -
  • 2011. január 27.

Zene

Magdalena Kozená igen termékeny énekesnő: legalább három lemezt ad ki évente. Ennek eddig maradéktalanul örülhettek a barokk zene rajongói, nem beszélve a cseh klasszika elkötelezettjeiről.
Magdalena Kozená igen termékeny énekesnõ: legalább három lemezt ad ki évente. Ennek eddig maradéktalanul örülhettek a barokk zene rajongói, nem beszélve a cseh klasszika elkötelezettjeirõl.

Kozená legutóbb Andrea Marconnal dolgozott együtt: a jeles velenceivel felvett lemezeinek kompozíciója, koncepciója volt. Marcont és együttesét most egy Private Musicke nevû fiatal csapatra cserélte. Pierre Pitzlék nem játszanak olyan tûzzel, olyan elementárisan, felszabadultan, mint a taljánok, de a lemeznek mégis az egyik legsikerültebb és legemlékezetesebb része Luis de Brice–o instrumentális darabja: vagyis egy olyan szám, melyben nem is kap szót a fõszereplõ. És helyben is vagyunk. E lemez egy kifinomult, hangjával jól bánó, de takarékosnak és kissé unottnak tûnõ énekesnõt mutat. Vannak persze ötletek, melyek elõtt elismeréssel kell adózni. Ilyen többek közt az, hogy a Si dolce é'l tormentót a capella kezdi el, és ilyen a teljes drámává lényegített ária Merulától (Folle é ben chi si crede). És ilyen a másik Merula-dal is. Egy altató, mellyel a kis Jézust altatta Mária, és melyben felködlik a kereszt is. Ez valóban lélegzetelállító: itt, e mûrészletben megmutatkozik Kozená jellemformáló ereje, ahogy a zenekar költõi vénája is. De a Monteverdi-áriát bizony a barokk énekesnek egyáltalán nem mondható Villazón sokkal érzékibben, átéltebben formálta meg. Kozená elõadásában ez az ária legfeljebb, ha szép.

Nemcsak az a baj tehát, hogy Kozená túl sokat vibrál a reneszánsz dalokban, melyektõl a vibrato teljességgel idegen, hanem az is, hogy elõször érezni: a mûvésznõt túl sokat foglalkoztatták. Viszont ennek a lemezének lett a legszebb a borítója; a kísérõfüzet lényegre törõ, a fotósok ügyességének elismeréssel adózhatunk - de a hibátlan smink jelen esetben a fáradt vonásokat igyekszik takarni.

Universal, 2010

***

Figyelmébe ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).