Lemez - Meghasonlott bikák - Jay-Z-Kanye West: Watch the Throne

  • Kovács Marcell
  • 2011. szeptember 1.

Zene

A bágyadt nyári hónapokon átsegítő kötelező hiphoplemez idén kissé késve érkezett, mintha kivárta volna a kánikulát. A műfaj két legnagyobbika hozta össze, csak úgy soron kívül. Jártak-keltek a világban, felvettek ezt-azt, szinte látom, ahogy a lábukat a medencébe lógatva szórakoznak a rímekkel. Ám a jóléti hiphop e két gigászának közös mókája valahogy nem izgatta fel a nagyérdeműt. Jobb körökben úgy tartják, Jay-Z a fekete lemeze óta csak rombolja a renoméját, Kanye pedig már akkor elásta magát, amikor kiváló producerből közepes rapperré avanzsált. Na, de elég az előítéletekből.

A bágyadt nyári hónapokon átsegítő kötelező hiphoplemez idén kissé késve érkezett, mintha kivárta volna a kánikulát. A műfaj két legnagyobbika hozta össze, csak úgy soron kívül. Jártak-keltek a világban, felvettek ezt-azt, szinte látom, ahogy a lábukat a medencébe lógatva szórakoznak a rímekkel. Ám a jóléti hiphop e két gigászának közös mókája valahogy nem izgatta fel a nagyérdeműt. Jobb körökben úgy tartják, Jay-Z a fekete lemeze óta csak rombolja a renoméját, Kanye pedig már akkor elásta magát, amikor kiváló producerből közepes rapperré avanzsált.

Na, de elég az előítéletekből. A Watch the Throne alaposan rácáfol minden rosszindulatú feltételezésre. A két rapper között igenis működik a kémia. Nem először dolgoznak együtt. Kanye karrierje Hova Blueprintjével indult, és azóta is folyamatos a munkakapcsolat. A megszólalás Kanye tavalyi sikerlemezét idézi, ugyanazt a sűrű és színes, a hiphopban gyökerező, de sokfelé kacsintgató hangzást hozza itt is. A hangulat azonban egészen más. A My Beautiful Dark Twisted Fantasy vad csapongásával szemben a tónus most komor, kiábrándult. Egy régi Phil Manzanera-riff lelassított mintájával indul a műsor, mellbevágóan ijesztő hangulatban. Ez a húzós, vészjósló morgás fémjelzi az egész lemezt. A két rapper nagyjából ugyanannyit szerepel, de Hova karakteresebb, az ő szövegei fajsúlyosabbak. Kicsit olyan a Watch the Throne, mint egy új Jay-Z-lemez, Kanye West produceri közreműködésével. Sorjáznak a hatvanas-hetvenes évekből származó minták, James Brown, Nina Simone és Curtis Mayfield is beköszön, az Otis című remeklésben pedig Kanye egy darabokra szabdalt Otis Redding-örökzöldből barkácsol kíséretet. Vannak persze hús-vér közreműködők is. A Beyoncéval készült szám van olyan jó, mint bármi a művésznő ünnepelt idei albumán, és Frank Ocean is jól teljesít az amúgy kissé túllihegett Odd Future-kollektívából.

A zene tehát hasít, a Watch the Throne sajátos karakterét azonban a szövegek adják. Első hallásra ugyan csak a karóramárkák, a luxuslimuzinok és a párizsi divatházak emlegetése marad meg. A két főhős hozza a szokásos karakterét, Kanye forrófejű, Jay-Z megfontolt. Néha viccelődnek ezekkel a szerepekkel, amikor Hova azt mondja, otthon várja a tüzes szukája, nyilvánvaló, hogy Beyoncé harcos női öntudatát borzolja csak. Idővel azonban kibukik, hogy ez a lemez igazából a fekete elitről szól, és bizony a csalódottság hangján. Hőseink fáradhatatlanul a feketetémát ragozzák, mintha magukat győzködnék arról, mekkora eredmény, amit feketeként elértek. Csakhogy egy olyan országban, ahol az elnök fekete, a fekete elit semmivel sem nemesebb a fehérnél. Mert a dzsumbujban közben nem változott semmi, de azzal a világgal Jay-Z-nek és Kanye Westnek már régen nincs semmi kapcsolata. 'k a büszke feketék, akik sokra vitték, csak mintha már nem esne olyan jól ezzel vitézkedniük.

Universal Music, 2011

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."