Lemez - Mennyi? 70! - Paul Simon: So Beautiful Or So What

Zene

Amikor nekiálltam ennek a cikknek, akkor döbbentem rá, hogy még soha nem írtam recenziót ennyire idős zenész lemezéről. Paul Simon idén betölti a hetvenet, és nem szorul bemutatásra, nincs mit bizonyítania - ha eurotrash albumot készítene, azzal sem tudna már semmit lerombolni a Simon & Garfunkel, illetve a szólópálya dicsőségéből.
Gyakran az ilyen paraméterek mellett születnek a legjobb dolgok - na jó, ha nem is a legjobbak, a kellemes meglepetések, mint a Brian Enóval közösen készített legutóbbi album, a 21. századira hangszerelt, 2006-os keltezésű Surprise. Közben volt egy újabb nosztalgiaturné Art Garfunkellel, most pedig itt az új szólólemez, melynek hallatán lehet ismét elégedetten csettinteni, és csodálkozni, hogy ennyi pénzzel és ennyi eladott lemezzel a háta mögött honnan a fenéből merít még mindig ihletet.

A So Beautiful Or So Whaton az egyik komoly ihletforrás maga Isten, valamint a halál, amit természetesen az életkor is indokolhat - egy másik Paul, bizonyos McCartney is érintette a témát legutóbbi lemezén. Ami pedig Istent illeti, állítólag maga Simon is meglepődött, amikor az album elkészülte után rájött, hogy a Teremtő több dalának is fontos szereplője. Például az egyszerre akusztikus és elektronikus nyitószámnak, a Getting Ready For Christmas Daynek, melyben egy tiszteletes prédikációját is halljuk, és amelyben a politizálástól soha nem tartózkodó énekes-dalszerző a közel-keleti problémákra is reflektál. Az 1986-os sikeralbumot, az afrobeates Gracelandet itt leginkább megidéző The Afterlife-nak pedig már a címe is elmond mindent: ebben a főhős bebocsátást szeretne a mennyországba - kitölt egy űrlapot, és vár a sorára. (Érdemes egy pillantást vetni az első versszakra: "Miután meghaltam, és a smink megszáradt, visszamentem a helyemre, aznap éjjel nem volt fenn a Hold, de mégis mennyei fény ragyogott szemembe, és furcsálltam, hogy nincs nyoma Istennek, aki bebocsátana, aztán egy hang szólt fentről, szeretetteljes áhítattal, hogy 'Na, lássunk hozzá'.")

Az új lemez Simon szólópályafutásának szinte összes állomására reflektál: a Dazzling Blue a Rhythm Of The Saintst, a Rewrite a One-Trick Ponyt, a Love And Blessings némileg a Surprise-t, a címadó szám a Still Crazy After All These Yearst, míg a Love And Hard Times a garfunkeles korszakot idézi. Kiváló karrierösszegzés egy olyan embertől, aki a mai napig ihlet meg kezdő zenészeket, és aki nem éppen fiatal kora ellenére fellép az idei Glastonbury Fesztiválon. Nem kéne a Szigetre is meghívni?

Concord/Universal, 2011

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.