Lemez - Mennyi? 70! - Paul Simon: So Beautiful Or So What

Amikor nekiálltam ennek a cikknek, akkor döbbentem rá, hogy még soha nem írtam recenziót ennyire idős zenész lemezéről. Paul Simon idén betölti a hetvenet, és nem szorul bemutatásra, nincs mit bizonyítania - ha eurotrash albumot készítene, azzal sem tudna már semmit lerombolni a Simon & Garfunkel, illetve a szólópálya dicsőségéből.

Gyakran az ilyen paraméterek mellett születnek a legjobb dolgok - na jó, ha nem is a legjobbak, a kellemes meglepetések, mint a Brian Enóval közösen készített legutóbbi album, a 21. századira hangszerelt, 2006-os keltezésű Surprise. Közben volt egy újabb nosztalgiaturné Art Garfunkellel, most pedig itt az új szólólemez, melynek hallatán lehet ismét elégedetten csettinteni, és csodálkozni, hogy ennyi pénzzel és ennyi eladott lemezzel a háta mögött honnan a fenéből merít még mindig ihletet.

A So Beautiful Or So Whaton az egyik komoly ihletforrás maga Isten, valamint a halál, amit természetesen az életkor is indokolhat - egy másik Paul, bizonyos McCartney is érintette a témát legutóbbi lemezén. Ami pedig Istent illeti, állítólag maga Simon is meglepődött, amikor az album elkészülte után rájött, hogy a Teremtő több dalának is fontos szereplője. Például az egyszerre akusztikus és elektronikus nyitószámnak, a Getting Ready For Christmas Daynek, melyben egy tiszteletes prédikációját is halljuk, és amelyben a politizálástól soha nem tartózkodó énekes-dalszerző a közel-keleti problémákra is reflektál. Az 1986-os sikeralbumot, az afrobeates Gracelandet itt leginkább megidéző The Afterlife-nak pedig már a címe is elmond mindent: ebben a főhős bebocsátást szeretne a mennyországba - kitölt egy űrlapot, és vár a sorára. (Érdemes egy pillantást vetni az első versszakra: "Miután meghaltam, és a smink megszáradt, visszamentem a helyemre, aznap éjjel nem volt fenn a Hold, de mégis mennyei fény ragyogott szemembe, és furcsálltam, hogy nincs nyoma Istennek, aki bebocsátana, aztán egy hang szólt fentről, szeretetteljes áhítattal, hogy 'Na, lássunk hozzá'.")

Az új lemez Simon szólópályafutásának szinte összes állomására reflektál: a Dazzling Blue a Rhythm Of The Saintst, a Rewrite a One-Trick Ponyt, a Love And Blessings némileg a Surprise-t, a címadó szám a Still Crazy After All These Yearst, míg a Love And Hard Times a garfunkeles korszakot idézi. Kiváló karrierösszegzés egy olyan embertől, aki a mai napig ihlet meg kezdő zenészeket, és aki nem éppen fiatal kora ellenére fellép az idei Glastonbury Fesztiválon. Nem kéne a Szigetre is meghívni?

Concord/Universal, 2011