lemez - MILKY DISCO 2. - LET'S GO FREAK OUT

  • - minek -
  • 2009. szeptember 3.

Zene

Az 1995-ben alapított londoni Lo Recordings mindig is élen járt az izgalmas, sokszor formabontó, de rendre szórakoztató zenék kiadásában - mostanság pedig különösen erős a publikációs listájuk. S emellett még trendformálásban is jeleskednek: Milky Disco című kompilációs sorozatuk második állomását például hibátlan ízléssel, elképesztően széles merítéssel, s nem is csupán a kiadó portfóliójából (továbbá nem csak tipikus "nu disco" számokból) válogatták össze.
Az 1995-ben alapított londoni Lo Recordings mindig is élen járt az izgalmas, sokszor formabontó, de rendre szórakoztató zenék kiadásában - mostanság pedig különösen erõs a publikációs listájuk. S emellett még trendformálásban is jeleskednek: Milky Disco címû kompilációs sorozatuk második állomását például hibátlan ízléssel, elképesztõen széles merítéssel, s nem is csupán a kiadó portfóliójából (továbbá nem csak tipikus "nu disco" számokból) válogatták össze.

A huszonkét elõadó (és még számtalan remixõr) munkája között nem találunk unalmas darabot - annál több zseniálisan beteg produkciót. Elég egyszer végighallgatni, máris egy véget nem érõ idõutazás közepén találjuk magunkat: hosszabb-rövidebb utalások a német krautrocktól, a klasszikus és a pszichedelikus diszkótól kezdve a korai elektro-indusztriálon, italón meg a new wave punk funkon át egészen a techno/house hagyományig - és vissza. És mindez csak az ihletõ hagyomány, mely feltétlenül szükséges az efféle jóízû, gusztusos zenei hibridek elõállításához - szigorúan a jelenben. Dilis, mégis ismerõs szintihangok, puffogó basszus, néha egy-egy helyénvaló vokál - de legfõképpen hipnotikus, többnyire a szokásos tech/house sebességnél lassabb, mégis táncra ingerlõ ritmusok: a címadó definíció mégiscsak pontos. Az elõadók között a viszonylag jobban ismert nevek (Black Devil Disco Club, Rune Lindbaek, Subway, Richard Sen, Hatchback, Kerrier District) mellett több mint tucatnyi friss produkció (Polyester, Pink Stallone, Gatto Fritto, CFCF és társaik) - de a hülye álnevek helyett tessenek inkább a zenével foglalkozni!

Lo Recordings/Neon Music, 2009

*****

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.