Hendrick Weber afféle szabálytalan csodabogár a német elektronikus zenekészítõk között: az évtized elejétõl készülõ lemezei különös tehetségrõl, finom ízlésrõl és a kompozíciók minden ízét átjáró kreativitásról tanúskodnak. Ráadásul nála nem csupán a hagyományos inspirációs források játszanak: a még Carl Craig által tökéletesített detroiti techno és az "õshonos" minimal tech/house mellett a klasszikus krautvonal elektropionírjai, no és a késõ nyolcvanas évek brit shoegazer szörnyetegei (My Bloody Valentine, Slowdive, Lush) is beépülnek a zenei szövetbe. Ráadásul Weber és segítõtársai mindenekelõtt akusztikus nyersanyagból dolgoznak: a marimbák és karibi acéldobok hangja szépen beleszervesül az elektronikus puttyogásba. Az egész keverék sokkal gusztusosabb és izgalmasabb lesz így: a Pantha Du Prince-szerzeményeket egyszerûen jólesik bogozgatni.
Ehhez jön még a jól megválasztott közremûködõi kör: a Stick To My Side címû, szabálytalanul euforikus himnuszban Panda Bear énekel, míg a Splendourban Tyler Pope, a !!! és az LCD Soundsystem beltagja pengeti a basszust. S bár ezek kétségtelenül fontos pillanatok, a Black Noise nem ezektõl lesz igazán emlékezetes. A megannyi rafináltan komponált, látszólag könnyedén, mégis precízen egymáshoz illesztett szerzemény szépen összefonódik, és a maga egészében mûködni kezd: a számok sokszor szinte távoli csengés-bongással indulnak, s a "szétmálló hangerdõt" csak részben tereli szigorú karámba a 4/4-es tech-house-ritmika. Elbájolóan másnapos hangulatú, egységesen élvezetes album született, mely elegánsan lép át saját mûfajának obligát korlátain.
Rough Trade/Neon Music, 2010
*****