Lemez

Philippe Jaroussky: La Dolce Fiamma

  • - kolozsil -
  • 2010. március 11.

Zene

A komoly operák - vagyis az opera seriák - reneszánszával kerültek újra a reflektorfénybe olyan szerzők, mint Graun, Hasse vagy Johann Christian Bach, a nagy Bach legfiatalabb fia. A kis Bach a Wohltemperiertes Klavier-kötetből tanulta meg a billentyűs hangszerek alapfogásait, és tizennégy volt, amikor követte nálánál - bátran kijelenthető - valamicskével tehetségesebb bátyját, Carl Philippe Emmanuelt Berlinbe, Nagy Frigyes udvarába.

Itt tanulta ki az említettek segedelmével a többnyire hõsök - lettek légyen ókoriak vagy a lovagvilág hõsei - tetteit elbeszélõ opera seria műfaját, és lett a korabeli opera sztárszerzõje, aki városról városra járván is gyarapította hírnevét. Áriáit neves elõadók énekelték, a legfelkapottabb kasztrátók, vagyis herélt énekesek, így például az a Manzuoli, aki a fiatal Mozart Ascianóját is alakította, és Guadagni, aki Gluck híres művében Orfeo volt. Nekik, e neves énekeseknek kíván emléket állítani a tavalyi tavaszi fesztiválon nagy sikerű koncertet adó Philippe Jaroussky.

A legutóbb egy másik neves kasztrátó, Carestini elõtt tisztelgõ énekes futamai könnyedek, az áriák egy cseppet sem unalmasak, fordulatosak; Jaroussky nem véletlenül a legnagyobb kontratenor sztár: programjai érdekesek, hangja egyre magabiztosabb. A Temistocle-részletben tűnik fel igazán, hogy a kísérõ együttes játéka is milyen színgazdag, változatos (a Jérémie Rhorer vezette Le Cercle de L'Harmonie a tavalyi soproni régi zenei napokon adott emlékezetes Haydn-koncertet). A Bach fiú e lemez után már nem csak concertók szerzõjeként maradhat meg emlékezetünkben, kilép Mozart árnyékából (hiszen a zenetörténeti emlékezet még mindig csak úgy tartja számon, mint a kapcsot Bach és Mozart között), bár a szövegeket olvasva lehetnek továbbra is erõs kétségeink, érdemes-e a rendkívül statikus, az énekeseket szolgáló opera seriákat színpadra állítani.

Virgin/EMI, 2010

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.