Sok idõbe telt, míg a svéd szõkeség eljutott a hallatlanul tehetséges tinisztár szerepébõl az érett elõadómûvész és (szabálytalan) díva pozíciójába. E nehéz, alkalmanként kimerítõ, s jórészt minden stációjában szórakoztató út végén ott áll 2010 szupersztárja: a már öt éve saját kiadót gründoló, teljes alkotói szabadságot élvezõ Robyn. Amit manapság mûvel, az nemcsak szórakoztató, de trendi is - és már azt is megteheti, hogy három különbözõ (mini)albumon adja ki kiapadhatatlan ihletének gyümölcseit. A most megjelent kettes számú lemez (elõzményéhez hasonlóan) tökéletesen igazolja koncepcióját: ez a nyolc, többé-kevésbé egyenletesen erõs dal szép, kerek egészet alkot - s már most várjuk a decemberre ígért harmadik fejezetet. Az elsõ három szám (In My Eyes, Include Me Out, Hang With Me) mondhatni, tökéletes, a telivér nyolcvanas éveket idézõ elektropop/r&b/diszkó: Robyn hangja magabiztos és ellenállhatatlanul vonzó, a zenei alap pedig csilingelõen optimista. Azután jönnek a robotbugik, mint például a Savage Skulls duó által összerakott Love Kills, majd a szokásos, ezúttal rutinszerû Diplo-munka (Criminal Intent), no és a titkos csúcspont, a Snoop Doggal közösen elõadott U Should Know Better: beszarás, de Snoop szinte jobb, mint valaha. Ez és a zárásként elõvezetett akusztikus darab (Indestructible) csak erõsíti bennünk a képzetet: Robynnak tényleg sikerült magát a megfelelõ helyre navigálnia. Pont annyira tûnik léhának, hogy kúlsága miatt sokan rákattanjanak, ugyanakkor van benne annyi egészséges izgalom, szubverzív erõ és világra való (ál)naiv rácsodálkozás, hogy ne unjuk meg egyhamar.
Konichiwa, 2010
****
