lemez - ROSETTA: A DETERMINISM OF MORALITY

  • Harci Andor
  • 2010. június 10.

Zene

A sok egyforma, poszt előtaggal ellátott műfajokban alkotó zenekar közül keveset érdemes igazán kiemelni. A Rosettát is elsősorban azért, mert látványosan és problémamentesen hoz össze egymástól nagyon távol álló zenei világokat - majd telehinti őket a csillagászatból és az űrhajózásból vett témákkal. Első (dupla)lemeze (The Galilean Satellites) annyiban különbözött több tucat más, ugyanakkor megjelenő, hasonlóan megszólaló albumtól, hogy a felhasznált ambient-mintákból önálló lemez készült.
A sok egyforma, poszt elõtaggal ellátott mûfajokban alkotó zenekar közül keveset érdemes igazán kiemelni. A Rosettát is elsõsorban azért, mert látványosan és problémamentesen hoz össze egymástól nagyon távol álló zenei világokat - majd telehinti õket a csillagászatból és az ûrhajózásból vett témákkal.

Elsõ (dupla)lemeze (The Galilean Satellites) annyiban különbözött több tucat más, ugyanakkor megjelenõ, hasonlóan megszólaló albumtól, hogy a felhasznált ambient-mintákból önálló lemez készült. A második (Wake/Lift) koncepciója csak kicsit különbözött ettõl: két külön kiadott lemezen jelent meg a tulajdonképpeni anyag, valamint a hozzá felhasznált ambienthalmaz. A Wake/Liften meg tudták mutatni, milyen is (az õ elnevezésükkel élve) az "ûrhajós metál", ahol halk, légies passzusok váltakoznak intenzívebb, harsány részekkel, a köztük tátongó szakadékot pedig játszi könnyedséggel hágják át minden alkalommal. Ahol gond nélkül találkoznak újra össze a hangszeres és az elektronikus zene végletei, a drone és az ambient.

A Rosetta új lemezét jó eséllyel nem követi az eddig megszokott folytatás, a felhasznált minták mennyisége ugyanis érezhetõen csökkent. Ez a lemez, már ha lehet ilyen jelzõt használni a zajos, kardozós-gyerekrablós mûfajoknál, intimebb az elõzõeknél. Szûkebbre szabta magának a kereteket a zenekar, kisebb utakat próbál megtenni a végletek között, és nagyobb hatást gyakorolni menet közben. Átgondolt, jól felépített album ez, a popslágeres rövidségû kezdõ Ayiltól kezdve a Release-Revolve-Renew hármasán keresztül a lemez közel egyötödét kitevõ tízperces záródarabig. Csak a nagyság hiányzik belõle, az az összetevõ, amitõl az elõzõek hallgatása közben libabõrös lett az ember. És talán a már említett "szõnyegek" is, egy kissé. A Rosetta új, lecsupaszított világa már a Földre visszatérõ, otthon vacsorázó ûrhajós metálja.

Translation Loss, 2010

****

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.