lemez - ROSETTA: A DETERMINISM OF MORALITY

  • Harci Andor
  • 2010. június 10.

Zene

A sok egyforma, poszt előtaggal ellátott műfajokban alkotó zenekar közül keveset érdemes igazán kiemelni. A Rosettát is elsősorban azért, mert látványosan és problémamentesen hoz össze egymástól nagyon távol álló zenei világokat - majd telehinti őket a csillagászatból és az űrhajózásból vett témákkal. Első (dupla)lemeze (The Galilean Satellites) annyiban különbözött több tucat más, ugyanakkor megjelenő, hasonlóan megszólaló albumtól, hogy a felhasznált ambient-mintákból önálló lemez készült.
A sok egyforma, poszt elõtaggal ellátott mûfajokban alkotó zenekar közül keveset érdemes igazán kiemelni. A Rosettát is elsõsorban azért, mert látványosan és problémamentesen hoz össze egymástól nagyon távol álló zenei világokat - majd telehinti õket a csillagászatból és az ûrhajózásból vett témákkal.

Elsõ (dupla)lemeze (The Galilean Satellites) annyiban különbözött több tucat más, ugyanakkor megjelenõ, hasonlóan megszólaló albumtól, hogy a felhasznált ambient-mintákból önálló lemez készült. A második (Wake/Lift) koncepciója csak kicsit különbözött ettõl: két külön kiadott lemezen jelent meg a tulajdonképpeni anyag, valamint a hozzá felhasznált ambienthalmaz. A Wake/Liften meg tudták mutatni, milyen is (az õ elnevezésükkel élve) az "ûrhajós metál", ahol halk, légies passzusok váltakoznak intenzívebb, harsány részekkel, a köztük tátongó szakadékot pedig játszi könnyedséggel hágják át minden alkalommal. Ahol gond nélkül találkoznak újra össze a hangszeres és az elektronikus zene végletei, a drone és az ambient.

A Rosetta új lemezét jó eséllyel nem követi az eddig megszokott folytatás, a felhasznált minták mennyisége ugyanis érezhetõen csökkent. Ez a lemez, már ha lehet ilyen jelzõt használni a zajos, kardozós-gyerekrablós mûfajoknál, intimebb az elõzõeknél. Szûkebbre szabta magának a kereteket a zenekar, kisebb utakat próbál megtenni a végletek között, és nagyobb hatást gyakorolni menet közben. Átgondolt, jól felépített album ez, a popslágeres rövidségû kezdõ Ayiltól kezdve a Release-Revolve-Renew hármasán keresztül a lemez közel egyötödét kitevõ tízperces záródarabig. Csak a nagyság hiányzik belõle, az az összetevõ, amitõl az elõzõek hallgatása közben libabõrös lett az ember. És talán a már említett "szõnyegek" is, egy kissé. A Rosetta új, lecsupaszított világa már a Földre visszatérõ, otthon vacsorázó ûrhajós metálja.

Translation Loss, 2010

****

Figyelmébe ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.