lemez - SOULFLY: OMEN

  • Kovács Bálint
  • 2010. június 10.

Zene

A hetvenes évek első punkzenekarai óta közhely, hogy ha az ember úgy nagyjából le tud fogni három akkordot, már nincs akadálya, hogy zenekart alapítson. Az már ritkábban fordul elő, hogy valaki előbb bebizonyítja muzikális zsenialitását, aztán fokozatosan visszatér az említett három akkordhoz.
A hetvenes évek elsõ punkzenekarai óta közhely, hogy ha az ember úgy nagyjából le tud fogni három akkordot, már nincs akadálya, hogy zenekart alapítson. Az már ritkábban fordul elõ, hogy valaki elõbb bebizonyítja muzikális zsenialitását, aztán fokozatosan visszatér az említett három akkordhoz. Pedig Max Cavalera - kis túlzással - úgy látszik, ebbe az irányba látja jónak terelgetni fõ zenekara útját: ha két éve, a Conquer megjelenésekor elmorzsoltunk egy könnycseppet a Soulfly bizonyos stílusjegyeinek - mint a törzsi és világzene, a reggae - elkopása felett, akkor most már a zenét is alig halljuk zokogásunktól. Az Omenen ugyanis már mutatóba sem maradt semmi a fentebb soroltakból, azaz mindabból, ami megkülönböztetné a Soulflyt bármelyik másik thrash-együttestõl - Max hangja, az örök adu ász persze kivétel, s a rajongók lemorzsolódásának megakadályozásához alighanem elég is ennyi.

Ha sikerül félretenni a Conquer után amúgy se túl optimista várakozásainkat, egy tisztességes, sõt egész jó thrash-lemeznek is örülhetünk akár. Bár a játékidõ nagyjából felét a tényleg punkosan egyszerû, két, sõt néha akár három akkord ismételgetésébõl álló, nyers erejû, de korszakalkotónak azért a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetõ verzék teszik ki, azért (egyelõre) túlzás azt állítani, hogy a Soulfly lenne a thrash metál Sex Pistolsa: a másik félidõben ugyanis ott vannak Marc Rizzo veszettül jó, a maguk nemében akár slágeresnek is nevezhetõ riffjei és rá jellemzõ szólói. Félreértés ne essék, szó sincs A és B oldalról: a primitív és a technikás részek többnyire azonos arányban jelennek meg egy-egy számon belül (kivételek persze vannak, például a rövid nyitó tétel, a Bloodbath & Beyond: találják ki, a kettõbõl vajon melyik jelzõ igaz rá). Igazán kiemelkedõ dal nincs a lemezen - egészében egyáltalán nem rossz hallgatnivaló, de ha jót akarok, szerencsére van mit levenni a polcról a Soulfly korábbi hat lemeze közül az Omen helyett.

Roadrunner/Magneoton, 2010

***

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.