Lemez - Szembe, babám! - Gang Gang Dance: Eye Contact

  • - minek -
  • 2011. június 16.

Zene

A kellően hatásvadász névvel tüntető Gang Gang Dance formáció már több mint egy évtizede faragja és formálja a zenerajongók fülét, no meg elméjét - fejlődésük folyamatos, afféle burjánzó organizmusként hódítják meg a világot. Első két lemezük (Revival Of The Shittest, Gang Gang Dance, mindkettő 2004) megjelenése között egy év sem telt el, a harmadik (God's Money, 2005) már diszkrét kritikai sikert is hozott számukra.

A három évvel ezelőtt kiadott Saint Dymphna pedig - a szinte már megszokott adorációkon felül - kivívta az újra rendre kihegyezett "vájtfülű" publikum lelkesedését is, és tágra nyitotta előttük számos jelentős fesztivál kapuját. Sikerük megértéséhez elég néhány számot meghallgatni az utóbbi pár év terméséből. Nem tudni, pontosan milyen srófra jár a manhattani muzsikusok agya, de amit elénk tálalnak, az egyszerre lelkesítő, mosolyra késztető, elgondolkodtató, transzba ejtő, s néha meg még táncra is perdít - hála az itt-ott kifejezetten naprakész grúvoknak.

A felállásban látszólag nincs semmi különleges: az alapító tag Brian DeGraw billentyűs/szintis felelős az uralkodó, elvarázsolt hangképért, amit perfektül és szellemesen egészít ki a szintén őstag gitáros/gitárszintis Josh Diamond csilingelése. Eredetileg (a Saint Dymphnával bezárólag) Tim Dewit szolgáltatta a sejtelmesen botorkáló dobalapokat, ám őt a friss albumon a sokkal élesebben "artikuláló" Jesse Lee váltja. S ez még mindig kevés volna egy sejtelmes hangú és ihletett énekesnő nélkül. A görög származású Lizzi Bougatsos leginkább talán a fénykorát élő Kate Busht juttathatja eszünkbe, de csupán hangjának alapjellemzői miatt - valójában egy utánozhatatlanul egyedi, egyszerre spirituális és nagyon is profán, érzéki énekstílust fejlesztett ki, amelyben szépen eldolgozva ott vannak a keleti, egzotikus és nyugati ihletők.

Az új album nem csupán folytatja, de be is tetőzi a Saint Dymphnán megkezdett munkát. Nyilvánvalóan a legközvetlenebb, az elidegenítő elemeket immár maximálisan nélkülöző zeneanyagukat alkották meg, amelyen prezentálják azt is, hogy mesterei a kerek (ugyanakkor nem szokványos, sokszor pillanatonként meglepő) dalszerű struktúrák megalkotásának. Három rövid zenés intermezzót nem számítva hét életerős, jól megformázott szerzeményt hallhatunk, melyek egymással tökéletesen összefonódva rendkívül kohezív és tömör (bő háromnegyed órás) albumanyagot alkotnak. Már a nyitó, játékosan monumentális (több mint 11 perces) Glass Jar teljes fegyverzetben mutatja a kivárásra építő, határt (semmilyen értelemben) nem ismerő, szintetizáló hajlamot - mely egyszerre nyilvánul meg az atmoszférateremtésben és az egyszer csak elszabaduló, sodró lendületben. És ezt követően is minden megmozdulásuk emlékezetes marad: a Chinese High kamu (s egyben hiperédes) orientalizmusa, a Mindkilla grime-lüktetése, a Romance Layers futurisztikus soulja (a manipulált tónusú Hot Chip-es Alexis Taylorral) vagy a dreampopos Sacer magában is megáll, s eközben a kaleidoszkóp sem esik szét apró darabokra. De megunni sem fogjuk az Eye Contactet: ahányszor újra lejátsszuk, annyi arcát mutatja nekünk.

4AD/Neon Music, 2011

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.